Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György ■ A rendőrszocializmus 77 várról kiindulva megkezdődött az országos szervezőmunka, amelynek során az Orosz Gyári Munkások pétervári gyülekezete igyekezett az egész birodalmat, annak főbb ipari központjait átfogó munkásszervezetté válni. Az új monarchista munkavállaló szervezet kezdettől kitűnő kapcsolatokat ápolt a hatóságokkal, a kormányzósági vezetőkkel, magát Gapont például személyes barátság fűzte Pétervár rendőrparancsnokához Fullon tábornokhoz.59 Mivel a Gyülekezet vezetőinek személyét a hatóságoknak előzetesen jóvá kellett hagyniuk, ezeket a kontaktusokat úgy magyarázták, hogy csakis megbízható kapcsolatok birtokában garantálható a munkások hatékony érdekképviselete. A Gyülekezet „szertartásrendje” mindig az „Isten óvd a cárt” közös eléneklésével kezdődött, majd rövid ima után a tagok előadhatták panaszaikat, amelyeket az egyházi vezetők a lelki gyónásoknak kijáró figyelemmel hallgattak. Különös gondot fordítottak arra, hogy az orvoslást nyert sérelmekről is részletesen és nyilvánosan beszámoljanak. 1904 végére a pétervári Gyülekezet tizenegy szervezete mintegy 10 000 tagot számlált, legfontosabb bázisaik a Putyilov gyár és a Névai hajóüzem voltak.60 Eközben a társadalmi békét továbbra sem sikerült megteremteni; a folyamat azzal indult, hogy 1901. február 14- én Bogolepov közoktatási minisztert hivatali szobájában, fogadóóráján egykori diákja Karpovics lelőtte, ezt követte Szipjagin belügyminiszter Balmasov általi meggyilkolása, amely mint láttuk már eszer harci akció volt, 1904. július 28-án a szintén eszer J. Szazonov bombával megölte Pleve belügyminisztert. Ez az esemény a korábbiaknál súlyosabb konzekvenciákat hordozott, ugyanis a rendőrszocializmus számára azt jelentette, hogy kudarcot vallott a terrorista harci szervezetek beépített ügynökökkel történő irányításának és felszámolásának koncepciója, hiszen a szociálforradalmár csoport vezetője a gyilkosság időpontjában az aj. Azefvolt, akit éppen Pleve javaslatára építettek a szervezetbe azért, ahogy azt az egykori belügyminiszter megfogalmazta, „terrorcselekményeket provokáljunk ki belőletek aztán eltapossunk.”61 A teória túl jól működött, a konspirációs zavarnak maga a rendszer egyik kiötlője esett áldozatul. Nemcsak Zubatov rendszere nem vált be, de a Tyihomirov és Gapon nevével fémjelzett gaponovscsina sem. A mozgalom látványos és tragikus összeomlására 1905. január 9-én mindössze néhány perc alatt került sor, amikor is a cári palotaőrség belelőtt a templomi zászlók alatt közeledő, egyházi dalokat éneklő, a cárnak alázatos hangú petíciót átnyújtani kívánó Gapon pópa által vezetett békés tömegbe. A bukás kezdetei az általános gazdasági válságon túl az orosz-japán háború kedvezőtlenül alakuló eseményeivel és a kemény téllel is összefüggésben voltak. Mivel a rendőrszocializmus „végjátéka” és az első orosz forradalom kirobbanása szoros korrelációt mutat, érdemes az utolsó egy hónap eseményeit részletesebben nyomonkövetnünk. 1904 decemberében a Putyilov gyárból elbocsátottak négy munkást, s elterjedt a híre, hogy erre azért került sor, mert valamennyien a Gyüle