Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György • A rendőrszocializmus 71 Az ambiciózus tervezet nem jutott el II. Miklósig, mert bár Trepov rendőrfőnök és Sz. Alexandrovics nagyherceg Moszkva főkormányzója támogatta, Szipjagin belügyminiszter nem tartotta aktuálisnak a kérdést, és nem terjesztette az uralkodó elé a beadványt. A századfordulóig azonban a munkásszerveződések fokozatosan erősödtek, az illegális körök száma dinamikusan nőtt, a sztrájkfenyegetés egyre erősebbé vált, és most már más tárcák képviselői is felfigyeltek az egyre égetőbbnek tűnő problémára. Bunge, az egykori pénzügyminiszter 1900 első hónapjaiban tervezetet juttatott el a belügyminiszterhez és ebben a kormányzat által követendő munkáspolitika új elveit vázolta fel.36 Elképzeléseiben sok Zubatovéval rokon vonás található. Az exminiszter például rámutatott, hogy hamis az a mítosz, mely szerint a gyártulajdonosok és az ipari munkások viszonyát a földesúr-paraszt kapcsolat analógiájára kell elképzelni. Önáltatás, ha egy patriarchális, érdekellentétektől mentes relációban gondolkodunk, fejtette ki többek között Bunge. A munkaadók és munkavállalók érdekei igenis ellentétesek egymással, éppen úgy mint Nyugat-Európában, a kormányzat feladata ebben a helyzetben az lehet, hogy tompítsa az ellentéteket, törvényes szabályozás keretei közé szorítsa a problémát és rávegye a munkaadókat az önmérsékletre, a munkások érdekében bizonyos szociális terhek vállalására. A Bunge tervezet Szipjagin belügyminiszter eszébe juttatta a két évvel azelőtt íróasztalfiókba süllyesztett Zubatov-féle beadványt, és 1900 szeptemberében hivatta a rendőrkapitányt, hogy fejtse ki részletesen elképzeléseit. Zubatov mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy a munkásság körében egyre gyorsabbá váló forradalmi erjedést csak úgy lehet megakadályozni, ha ebben a tőkések és a kormány is áldozatokat vállalnak. így a tőkésektől némi anyagi lemondást, a kormányzat részéről pedig a munkásszerveződések létrejöttének tudomásulvételét igényli a program. Minderre az abszolutizmus védelme, a monarchia fenntartása miatt van szükség - húzta alá a főhivatalnok, hiszen a munkástömegek nevelése, felvilágosítása s egyúttal hatékony kézbentartása a legális szerveződés keretei között sokkal eredményesebb lehet. Ugyanakkor az engedélyezett szervezetek által kiharcolt kisebb szociális engedmények követendő példaként fognak szolgálni a többi munkás számára is, ezáltal segíteni fognak a tömegek forradalmi mozgalom alóli kivonásában. A főkapitány elsősorban munkáspénztárakra és önsegélyező társaságokra gondolt.37 Szipjagin belügyminiszter ezúttal igent mondott a tervekre, a megvalósítást magára Zubatovra bízta. Tehát innen, a századforduló szeptemberétől számíthatjuk a rendőrileg irányított szocializmus tényleges működésének kezdetét. Megkezdődött a szervezőmunka, amelynek során a már működő segélypénztárakra építve kezdték kialakítani az új típusú monarchista jellegű szerveződéseket. Ilyenek először Moszkvában jöttek létre, így pl. a Gépipari Munkások Önsegélyező Társasága 1901-ben, majd ezt követte a Műszeripari Dolgozók Moszkvai Önsegélyező Társa
