Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György ■ A rendőrszocializmus 65 Bebesi György AZ OROSZ MUNKÁSMOZGALOM ÁLLAMI MANIPULÁCIÓJÁNAK NAGY KÍSÉRLETE A SZÁZADELŐN A RENDŐRSZOCIALIZMUS Oroszország kapitalizációja és a nagyüzemi munkásság kialakulása Oroszország tőkés fejlődésének kibontakozása az 1861-es jobbágyfelszabadítást követően kezdődött meg. A Krími háborúban ha katonai értelemben nem is, de politikai presztízsében súlyos megaláztatást szenvedő birodalom az uralkodó I. Miklós öngyilkossága után modernizációra volt ítélve. „A vereséget szenvedő abszolutizmus törvénytelenné válik” - fogalmazta meg Kljucsevszkij a századvég ragyogó történésze.1 A parasztok felszabadítása, s ezáltal a kapitalista fejlődéshez szükséges szabad munkaerő megteremtése, majd az ipar erőteljes fejlesztése, az infrastruktúra korszerűsítése, a külföldi tőke beengedése olyan kardinális kérdéseket jelentettek, amelyek megoldatlanságuk esetén másodrendű hatalommá fokozták volna le az amúgy területileg és népességében hatalmas, a világpolitikában a Szent Szövetség megalakulása óta vezető szerepet játszó birodalmat. II. Sándor és tanácsadói ezt felismerve a 60-as évek elejétől a 70-es évek közepéig reformsorozattal próbálták az európai normákhoz közelíteni az orosz gazdaságot és társadalmat. A modernizáció a századfordulóra statisztikailag imponáló eredményeket szült. A széntermelés az 1860. évihez viszonyítva 5390%-kal, a nyersvas termelés 874%-kal, a vas és acéltermelés 1280%-kal nőtt.2 A nehézipar mellett jelentős fejlődés figyelhető meg a könnyűipari ágazatok területén is: A pamutszövés 1900-ra 1860-hoz képest 1028%-kal, a gyapotfelhasználás 571°/o-kal, a posztó és fésűsgyapjú termelés az előbbieknél valamivel szerényebb mértékben, 261%-kal emelkedett.3 Az iparosodás az ország bizonyos régióiban volt erős, így például Moszkva és Szentpétervár körzetében, valamint délen - a Donyec medencében és Bakuban, - továbbá az Ural térségében. Az oroszországi iparosításnak kezdettől immanens jellemzője volt a külföldi tóke erőteljes jelenléte. A jobbágyfelszabadítást követő 20 évben aránya hatszorosan múlta felül a hazait, mennyisége még a századfordulón is meghaladta az orosz befektetések volumenét.4 Adatszerűén ez azt jelenti, hogy míg a jobbágyfelszabadítás évében 537 millió rubel idegen tőke volt jelen az orosz gazdaságban és ennek teljes összege ekkor még a vasútépítésben került beruházásra, a századfordulóra már 4732 millió rubelnyi befektetést tartották nyilván, amely már a gazdaság valamennyi szektorában, így az iparban, a községi gazdálkodásban, és a bankéletben is megjelent.5 1900-ban a külföldi befek
