Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bodri Ferenc: "...mint egy görög isten..."
50 Új Dunatáj 1998. december kében, lazító semmittevés - a látogató messzelátó nélkül is a pannon tájba álmodja a svájci-görög isten: az imádott Charles-FerdinándRamuz tóparti otthonait. És a virágzó élet bajnokának látta szinte egyetlenként azt, aki honfitársai emlékezetében inkább a „ Csak csont és bőr és fájdalom” megkínzottjaként elevenül. Kell ennél nagyobb hálára ingerlőbb derű? Mennyivel örömtelibb olvasmány ez, mint az ugyanitt pár lappal utóbb felbukkanó, kedvetlen Klaus Mann esztergomi látogatásáról írt jegyzete (1937. Május 17.)! A nagy nevű német író, Thomas Mann fia a Várhegyre vendéglátója, Hatvány Lajos autóján, Lesznai Anna és Gergely Tibor festő társaságában érkezett. „... Ebéd után autós kirándulás... - írja -... Megnéztük valamilyen ómagyar királyi palota romjait, egy csúnya templomot és a templomi kincseket...”. Kedvét szeghette kísérőinek is, pedig az itteni ásatások izgalomsűrűs hónapjaiban töltöttek együtt a tetőn egy koradélutánt: naponként újabb csodák, régmúlt pompa emlékei szabadulnak fényre az ásók gyengéden szorgalmas forgatása nyomán. Három évtized múltán az eredmény megtekintésére a magányos Lesznai Annát Dévényi Ivánnal kísértük ide, a hetvenedikjén túl volt, a látványtól repesett, alig tudtuk követni őt. Denis de Rougemont érdeklődése később sem csökkent irodalmunk iránt - ami francia vagy német fordításban rólunk és tőlünk megjelent, mindent elolvasott. Leveleikkel és párizsi találkozásaik során figyelmét éberen tartják magyar barátai. Kuncz Aladár sötét hangulatú „tényregényének” francia változatát (Le monastere noir - 1937) az elsők közt mutatja be (Nouvelle Revue Franfaise - 1937 november), a gloire-t felhősítő elismerést közli az Erdélyi Helikon is (1938). Aligha meglepő, hogy „az elbűvölő fiatalember” helyét majd André Gide mellett, általa az Emmanuel Mounier és az Esprit körül formálódó „baloldali keresztény folyóirat” protestáns ihletű „perszonalista filozófusai” körében, Jacques Maritain, Garbiel Marcel, Bergyajev társaságában találta meg. Később „az egységes szellemi Európa” lényegét vallók korai egzisztencialista hívei között (Fritz Heinemann, Martin Heidegger, KarlJaspers és mások), ez irányú eredményeit Babits hasonló szellemű gondolataival párhuzamban az említett kitűnő tanulmányban Ferenczi László nem kevés merészséggel (1983) ismerteti. Hiszen az ilyen irányú gondolkodás előtt sokféle indítékból korlátozódott az érdeklődés az utóbbi hatvan évben a félelemsűrűs Duna-táji glóbuszon. Rougemontnak is inkább a középkor irodalmáról és életéről alkotott kutatási eredményeit emlegette olykor a szaktudomány. A betűrend áldásából nálunkmégis szerencséje lett: pályaképét és munkásságát csak 1991-ben mutatta be a Világirodalmi Lexikon. SzávaiJános gazdagon sorolja itt a művelődéstörténeti és filozófiai, nem apró részben politikai indíttatású műveket. A sorban pl. Az európai együttélés helyzetéről szólót (1979), amely 17 nyelven olvasható. Rougemont ott van a genfi Európa Intézet alapítói között (1951), ennek 1977-től haláláig elnöke volt. A tét: Európa, melynek feladata születése óta nemcsak egyetemes,
