Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Vegrinyák Edit: Babits Mihály a legújabb irodalomról - 1910-ben
24 Új Dunatáj 1998. március Babits válasza: „Igen tisztelt uram! Van szerencsém b. körkérdésükre a következőkben válaszolni: 1. Meggyőződésem, hogy az új irodalmi áramlat a magyar irodalom történetében fejlődést jelent, sőt azt egy holtpontról szerencsésen továbbsegítette. 2. Gyakran nagy remekművekben sem találunk ún. eszmét. Minden jó műben van azonban bizonyos egység: egy lélekből, egy hangulatból fakadt s egy képpé, egy hangulattá olvad össze. Ez az, aminek kifejezésére az iskolás esztétika az eszme szót általánosítja. A művész akkor lenne erkölcstelen, mert hazug, ha műve nem volna környezetének és egyéniségének természetes rezultánsa. A művészet éppoly kevéssé lehet erkölcsös mint erkölcstelen tendenciájú. Túl van jón és rosszon. Legfeljebb képeiben és kifejezéseiben lehet illedelmes vagy illetlen. Mindegyik csak akkor jó, ha természetes. Nagy művész nem mindenáron illedelmes nem akar lenni, sem nem keresi ok nélkül az illetlenséget. 3. Az új iránynak, mint iránynak semmi esetre sem lehet igénye arra, hogy tartós legyen: egy iránynak sem lehet. De a mozgás, melyet megindított, a lendület, melyet adott, eredményeiben el nem veszhet: az energia átalakul, de el nem pusztulhat. Maradok szerkesztő úrnak kész híve Fogaras, 1910. március 17. Babits Mihály.”
