Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Pethes Nóra: "...Hiszen bennem az, amit kerestek!"
56 Új Dunatáj 1998. szeptember ben, hiszen kevés szerzőnket foglalkoztatták jobban az európai és magyar irodalmi múlt problémái mint éppen őt. Már 1915 előtt is számos esszé tanúskodik arról, hogy Babits több helyütt kísérletet tesz a magyar irodalmi hagyomány újraértelmezésére illetve átértékelésére. Az 1910-ben íródott Petőfi és Arany című dolgozata például több ponton is sérti a még elsősorban Gyulai Pál által kialakított irodalmi kánont, de az egy esztendővel később keletkezett két Vörösmarty-tanulmány is jelentős hangsúlyeltolódásokat tartalmaz az akadémikus felfogáshoz képest. A két első verseskötet összeállításának koncepciójában szintén központi helyen szerepel a múlt kulturális eredményeinek újragondolása, azonban ez a felidézés mindig kreatív módon megy végbe, a költő tehát mindjárt át is értékeli az újraélesztett hagyományt. Ezt a Babits Mihálynál gyakran megjelenő átértékelő gesztust találhatta a Budapesti Hírlap szerkesztője különösen „veszélyesnek”. Rákosi Jenő, akinek szinte egész újságírói pályája, közéleti karrierjének emelkedése szoros kapcsolatban állott a dualizmus kori Magyarország politikai helyzetével, pontosan felismerte és Tisza Istvánnal együtt következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a Monarchia léte csak úgy tartható fenn, ha a vezetés minden szempontból a változatlanság, az állandóság fenntartására törekszik. Ha egyetlen ponton - legyen az akár a kultúra területe - módosulás következik be, az maga után vonhatja más kérdések esetében is a változás igényét. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy ne lett volna szólásszabadság, vagy a kormányétól eltérő politikai nézetek nem jelenhettek volna meg a kiegyezés korának Magyarországán. Rákosi azonban világosan látta azt, hogy az üres politikai szólamok vagy egy-egy harsány vezércikk önmagukban semmiféle veszélyt nem jelentenek, mert egyrészt ez jó néhány polgárt önmagában elégtétellel tölt el, másrészt ezekkel az eszközökkel ők maguk is rendelkeznek. Ha azonban valaki túllép a publicisztika határain, bizonyos szinte már tabuként tisztelt fogalmakat újra próbál definiálni, ráadásul egy liberális középosztálybeli katolikus család gyermeke, olyan veszély forrása volt Rákosiék szemében, amely mellett nem mehettek el szótlanul. Tudjuk, Babits világháború alatti szerepvállalása korántsem csupán irodalmi jellegű volt, hiszen jó néhány nyilvános fellépésén személyében is kiállott az általa következetesen képviselt béke ügye mellett. Magatartását kortársai többnyire csupán politikai tettként értelmezték, ha azonban megnézzük Babits ez időben készült írásait, nem felszínes politikai fejtegetéseket találunk, hanem éppen ellenkezőleg: a legjobb filozófiai esszéket talán ezekben az években írja. A művek alapkérdései egyszerre hathattak anakronisztikusán, illetőleg égetően aktuálisnak az akkor élt olvasók számára. A tanulmányok ezúttal is a hagyomány
