Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Kelemen Zoltán: Falánkság és anarchia
52 Új Dunatáj 1998. szeptember emberi „valóságában” jelenik meg Krúdynál, csakúgy, mint szinte minden szereplő? Mert véleményem szerint ebben a korban Szerémi viselkedése példázatértékű, s ki tudja, talán Krúdy is így gondolkozott, mikor mondatról mondatra végigkövetve az episztola számára fontos részleteit új megvilágításba helyezte azokat. A Királyregények kíméletlenül éles tükröt tartanak a Trianon utáni magyarság elé. Egyrészt percig nem hagynak kétséget afelől, hogy a nyugati nemzetek közönye (sőt, talán rosszindulata) igen nagy szerepet játszott a bukásban, másrészt azonban arra a sokkal fájóbb tényre is rámutat - ugyanolyan világosan -, hogy a magyarok egymás közti gyűlölsége és korlátolt becsvágya korlátlan önzéssel és hataloméhséggel párosulva vezetett a megosztottságon, török-Habsburg elnyomáson keresztül a gyűlölt-szeretett, később visszavágyott Osztrák-Magyar Monarchiához, majd annak felbomlásához is, Magyarország szétszaggatásához és kiszolgáltatásához. A hataloméhség fogalma Krúdynál közvetlenül párosul a testi falánkság fogalmával. A Festett királyban már nyoma sincs a Jagellók ínyenc vacsoráinak, a vadászatokat követő reneszánsz mértékű lakomáknak. Mindenki ott, úgy és annyit zabái, amennyit, ahol és ahogy tud. Szapolyai a számára készült ízletes bográcsgulyás elfogyasztása után még arra a hitvány - és valószínűleg beteg - disznóhúsra is ráveti magát, melyet a szőlőszüretelőknek készítettek. Az országban nincs többé életrend, tehát ételrend sincs. Vecsernye idején ebédelnek. Az árulók - vagyis az ország nagyobbik fele - vak mámorban rohannak az italmérő helyek felé, hogy eszüket veszítve a végső pusztulás előtt kitombolják magukat. A lélek békéjét és a test alázatát őrizni hivatott egyház képviselői mint hízott ökrök cipelik gyakran mázsás hájtömegeiket. Az említett szerencsi apát után hat nagy fatuskót hordoznak állandóan, mert másfél mázsáját nem bírja huzamosabb ideig cipelni, útközben le kell ülnie. Ilyenkor combjaira teregeti hájas hasát. Krúdy néhol már a naturalisták legvadabb elképzeléseit is túlszárnyalja. Báthori nádorispán, aki Mária mellett marad a pozsonyi „emigrációban”, semmire sem használható, ha nincs a szervezetében alkohol. Az ország első emberei szinte kivétel nélkül a falánkság, a túlzásba vitt evés és ivás okozta elváltozások miatt szenvednek. A nádorispán álltában is térdére támasztva próbálja tartani lassan kőkeménnyé váló máját. Harmónia és rend helyébe az anarchia lép és az állati indulatok. Szapolyai gúnyneve, a „Festett király” onnan ered, hogy harcosai előtt vadszőlő levével bekent, vadállati benyomást keltő ábrázattal szokott megjelenni. Krúdy, aki értett ahhoz, hogy történelmi, fél- vagy áltörténelmi személyek életét miképpen sodorja egybe a nemzet sorsával, középső Királyregényé ben saját családja egyik fiktív ősének állít emléket. A családi legendárium szerint a reneszánsz Beatrice királynővel Olaszországból érkező Crudyk, akik szakácsművészetükért nemesi rangot kaptak Mátyás királytól, a Krúdy család ősei. Czére Béla rámutat arra, hogy a család - melynek ősi fészke Zólyomban volt - csak a XVII. Században
