Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Kelemen Zoltán: Falánkság és anarchia
Kelemen Zoltán • Falánkság és anarchia 49 annál is inkább elgondolkodtató, hiszen a dolgozat elején említett örök visszatérés nézőpontjából földrajzilag illeszkedik Zápolya Szeged környéki táborozása és a Szegeden keresztül Aradról érkező ellentengernagy hatalomátvétele, még pontosabban Horthy „szegedi gondolata”. A továbbiakban tehát közvetlenül hasonlítom össze a Szerémi-féle szöveg és Krúdy Festett király című regényének egy azonos mozzanatát, a Tokajból Budára induló Szapolyai útjának Szerencs és Buda közötti részletét. Székely György kísérőtanulmányából11 kiderül, hogy magát a teljes szöveget még nem tanulmányozhatta Krúdy, részleteit viszont igen, s talán ezzel magyarázhatóak az író sajátos betoldásai ellenére is tapasztalható egyezések (melyek a Festett király regényszerkezetébe illeszkednek). „Én pedig hallva, hogyjános vajda Tokajon székel, s hogy gyorsan gyűlést tart a kassaiakkal, én is elindultam János vajdához. Mivel megparancsolta, hogy menjek hozzá, (...) És amikor meglátott engem, házának tornácán sétálva ujjával jelt adott nekem, s én elébe járultam, térdet hajtva. Mindjárt elkezdett kérdezősködni, miképpen jöttem el Budáról, és most hová megyek. Én feleltem neki: Nagyságos és kegyelmes uram, Budáról Kassára, Kassáról ide nagyságodhoz Tokajba. - És beszélgetés közben kérdezgetni kezdte, hogy miképpen távozott el Mária királyné Budáról, s mit tettetek Alamizsnás Jánossal. - Én természetesen igazán előadtam neki, ahogyan előbb meg van írva. - És kanonok voltál te akkor Aradon? - Úgy van nagyságos uram, de Lajos király megparancsolta nekem, hogy ismét menjek vissza kápolnájához. - És voltál vele a háborúban? - Vele voltam két hétig; láttam a főurak közt a nagy meghasonlást; visszatértem ismét Budára, (...) És amikor meglátott Dóczy János úr, ajánlani kezdett neki (ti. Szapolyainak, K. Z.) káplánságára; és a vajda úr kezét nyújtotta nekem, s én is az enyémet adtam, s megparancsolta, hogy menjek vele. (...) Eljutottunk Szerencsre, ahol apátságot találtunk monostorral. Ott aludtunk, s ott ajánlotta fel a vajda a Csanádi püspökséget János apátnak, aki felhizlalta magát; de előbb engem kérdezett meg a vajda úr, vajon alkalmas-e, vagy nem. És én mondtam: Alkalmas és nagyon önmegtagadó, mert szülőföldemen a mester után ő volt az iskolában az előénekes, s semmi gyalázatot nem hallottunk ellene. - És ezután mindig jóságos volt hozzám, míg Csanádi püspökségében székelt. Szerencsen korán reggel felkeltünk; a dobos hajnalban mindig verni szokott. A szálláson ismeretséget kötöttem a vajda két szolgájával; az egyik Basi György, a másik Horváth Bertalan. Igen derék férfiak voltak, s tanácsadói a vajda úrnak; én velük voltam. És kértek engem, hogy legyek velük mindig azon a szálláson, ahol nekik volt, hogy ne legyen rám valami gyanú. (...) A következő napon, mindenszentek ünnepén megérkeztünk Budára. (...) Én hallgatagon csodálkoztam, s vecsernyeórájában ettük az ebédet. És mondja nekem János vajda, hogy már megebédeltünk: György atya, készüljetek már a vecsernyére, hogy énekeljetek! - Nagy tiszteletben tartott engem, mert Tokajtól Budáig mindig vele ebédeltem és vacsoráztam. írno-
