Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Grendel Lajos: Alternatív oktatás vagy alternatív politika
22 Új Dunatáj 1998. szeptember tudja, mire gondolok. A kisebbségek elleni támadások a kisebbségek számára stratégiailag fontos területre összpontosulnak: az oktatásra és a kultúrára. Tévedés ne essék, nem túlkapásokról van szó, hanem nagyon is átgondolt, szisztematikus destrukcióról. Ennek egyik eleme az alternatív oktatás tervezete. Nemrég a Sme napilap egyik publicistája találóan Apponyi Albert legjobb tanítványainak nevezte a kormányzat militánsabb politikusait. Valóban, ha a kormány nemzetiségi politikáját nézzük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mai szlovák kormánykoalíció politikusai azzal értenek egyet, amit máskülönben - a történelmi múltban - elítélnek. Mindezek ellenére le kell szögeznünk azt is, hogy a szlovák kormány és a mögötte álló politikai erők nem vonják kétségbe a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Viszont nagyon is tágan értelmezik azt. Amíg vezető és felelős szlovák politikusok a nemzetállami koncepció foglyai lesznek, aligha várható érdemi párbeszéd a szlovákiai magyar iskolák valódi gondjairól. Viszont a nemzeti problematikának nemcsak fundamentalista, hanem liberális megközelítése is lehetséges, s ez utóbbinak a megerősítése a járható út mind a többségi szlovák nemzet, mind a szlovákiai kisebbségek számára. Csak liberális alapon lehetséges a konfrontációt kooperációra cserélni föl. Egyetlen épeszű embernek sem lehet érdeke a nemzetiségi feszültségek konzerválása, még kevésbé a fokozása. A szlovákiai magyarság 1994 ősze óta a funari szellem széllökéseit érzi minden nap. A bársonyos forradalmat követő első évek toleráns nemzetiségi politikája lassan ködbe vész. Végtelenül sajnálatosnak tartom, ámde tény, hogy a szlovákiai magyar lakosság zöme mélységes bizalmatlanságot táplál minden szlovák politikai szubjektum iránt, talán csak a köztársasági elnököt kivéve. Ezen az áldatlan helyzeten sokat javíthatna, ha a most alakult Szlovák Demokrata Koalíció konzervatív és liberális pártjai kidolgoznák kisebbségi politikájuk alapelveit. A nemzethalál víziója Közép-Európa minden kisebb nemzetének tudatában kísért, de arról nincs tudomásom, hogy riogatná a hollandokat, dánokat vagy finneket, például. Nálunk ez a fóbia mély gyökereket eresztett, s mögötte súlyos történelmi traumákat találunk. Az elmúlt néhány évben Szlovákiában ez a fóbia paranoiás méreteket öltött, paradox módon egy olyan történelmi időszakban, amikor a szlovák nemzet biztonságát és jövőjét az égvilágon senki sem veszélyezteti, legkevésbé a szlovákiai magyar kisebbség, amely csupán nyelvi, kulturális és oktatásügyi jogainak a szavatolását várja annak az országnak a kormányától és parlamentjétől, amelynek állampolgára. Paranoiás fóbiákkal, infantilis nacionalizmussal, a múlt sérelmeinek örökös felhánytorgatásával, bizalmatlansággal, a másként gondolkodás megtorlásával nem lehet modern, demokratikus államot fölépíteni Szlovákiában. Máshol sem persze. Szlovákia a funari szellem importálásával olyan útra lépett, amely zsákutcába torkollik, s amelynek következményei csak újabb traumák
