Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Czirják József: Donáth Péter: Iskola és politika
Szemle 79 DONÁTH PÉTER: ISKOLA ÉS POLITIKA Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez. 1919-1944 A könyv a címében megjelölt témájának megfelelően a magyarországi tanítóképzés ügyének az 1919 és 1944 közti időszakát, ezen belül a budapesti nemzetiségi tanítóképzés kialakulását mutatja be a tárgyalt időszak bel- és külpolitikai fejleményeinek figyelembevételével. A közel száz oldalnyi jegyzet, ill. melléklet a könyvnek mintegy egyharmadát teszi ki és a szokásosnál is szervesebben tartozik hozzá a témakör feldolgozásához. Mindez nem csak a szerző szakirodalmi tájékozottságát mutatja, hanem egyúttal mentesíti is a főszöveget, miközben a jegyzetek szinte ezen „kicsi” téma önálló szöveggyűjteményeként is szolgálhatnak. Ez azért is lényeges, mert aláhúzza a szerző azon szándékának komolyságát, hogy a „dokumentatív elbeszélő módszert” (12. o.) alkalmazza, ami a jogosultsága mellett egy természetes megoldási módja annak is, hogy a szerzőnek ne legyen szüksége értékelő állásfoglalásokhoz kötődő vitákba belemennie, melyek gyakran aktualizáltán egyoldalúvá válnak és valamely, esetleg jogos, de mégiscsak meglévő érdekösszefüggés felől meghatározottak. Ugyanakkor, ahogy Tilkovszky Lóránt szakmai bírálatában jogosan kiemeli, a szerző előítéletmentesen dolgozott és rendelkezik a szükséges kritikai érzékkel. (278. o.) A dokumentumok révén Donáth Péter a korszellem érzékeltetésére törekszik és meggyőződése, hogy így az olvasó saját álláspontot alakíthat ki, - természetesen mindenekelőtt a közölt anyag lehetőségein belül. Jogosultsága mellett ez a feldolgozási mód szerintünk egyúttal azt is jól mutatja, hogy a szerző számol azzal, hogy a tárgyalt kérdéskör megítélésében számos összefüggésben a tájékozatlanságon is alapuló előítéletek dominálnak még napjainkban is. Lévén, hogy a nemzetiség, a nyelv, a kultúra, az anyanemzethez, vagy a hazához való tartozás, stb. nem sterilen, összefüggésektől mentesen léteznek idehaza és külföldön egyaránt, és ma is élő kérdések. Annál méltánylandóbb ugyanakkor a szerző módszerének önértelmezése, az, hogy szándéka szerint a munkájában közöltek „olyan - amilyen történeti mivoltukban állhassanak a reméljük méltányos újabb generációk előtt”. (12. o.) Hozzátesszük, hogy remélhetően ezekben az értékelésekben a nemzetiségek, vagy éppen a nemzetiségi tanító- és értelmiségképzés témaköreiben még dominánsabb lesz a nemzetiség önértelmezése és önértékelésének szempontja, de ennek érvényesülése, azaz megértése, elfogadása is. Mert ez a szempont nagyonis hiányzott a magyar történelemből (és történeti irodalomból), akár a német külpolitika, akár a hazai politika nyilvánult meg a szóban forgó kérdéskörben. így vált a tanítóképzés is a más tárgyú összecsapások egyik színterévé, amely ugyan megfelelhet az erőviszo
