Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Sipos Lajos: A Nyugat "csendes válsága" 1923-ban
50 Új Dunatáj 1998. június Sípos Lajos A NYUGAT „CSENDES VÁLSÁGA” 1923-BAN Amikor 1919 novemberében a román cenzúra-hivatal engedélyező feliratával több mint hat hónapi szünet után újból megjelent a Nyugat, a szerzők azonossága, az ismerős forma, a megszokott tördelés azt sugallta: a folyóirat tovább él. A szám méltósága, az elmúlt időszak irodalomfelfogásának és a Nyugatot minősítő gondolatrendszer alkotóelemeinek a megléte is ezt az érzést erősítette.1 A folytatást idézték a szerkesztők is: az első két számban a távollévő Ignotus mellett Babits, 1920. január 1-jétől Babits és Osvát jegyezték a lapot. A Nyugat azonban 1919 végén mindenképpen új helyzetbe került. A szerkesztők ugyanis állandó bizonytalanságban voltak a folyóirat pénzügyeit illetően. A laptulajdonosként a Nyugatot jegyző Fenyő Miksának hónapról hónapra, számról számra kellett előteremteni a megjelenéshez szükséges összeget. Ezenközben pedig nemcsak az állandó pénzhiánnyal kellett számolniok, de kalkulálniuk kellett a támogatói ígéretek bizonytalanságát, az 1921. április 1-jén megalakított Nyugat Kiadó és Irodalmi Részvénytársaság 700 000 koronás alaptőkéjének drasztikus leértékelődését (1921-ben a zürichi középárfolyamon 1 korona még 0,74 svájci frankot ért, 1923 decemberében ugyanezt az értékszám csak 0,03 frank volt);2 kalkulálniuk kellett a szerkesztőknek a tényt: a folyóirat potencionális olvasótábora a háború előttihez képest megcsappant: jóval kisebb területen él, jóval szerényebb lehetőségekkel rendelkezik. Megváltozott a Nyugat státusa is. A lap 1919 őszétől már nem a modern magyar irodalom egyetlen fóruma. Az akkor utódállamoknak mondott részek szerzői, meg az ott jelentkező fiatalok a regionálisan szerveződő folyóiratokra - a Pozsonyban, majd Bécsben szerkesztett Tűzre, a romániai Pásztortűzre, a jugoszláviai Útra - számítottak. A Nyugat költői és írói közül (politikai kényszerből vagy más okból) néhányan szintén itt és Kassák bécsi folyóiratában kerestek fórumot. Mások szívesen csatlakoztak a magas honoráriumot fizető Est-lapokhoz.3 A Nyugat státusát kedvezőtlenül befolyásolta a körülötte alakuló ellenséges légkör is. A mindig elegáns és sohasem kategorikusan ítélkező Négyesy László 1920- ban a Budapesti Szemlében diszkréten ugyan, de megkérdőjelezte a folyóirat ragaszkodásának őszinteségét a nemzeti jelleghez és az irodalmi hagyományokhoz. Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Császár Elemér, Pintér Jenő 1920-ban és 1921- ben a háborút előidéző és követő időszak szellemi válságát a Nyugat számlájára írták.4 Az Új Nemzedék, a Nép, a Virradat, a Szózat és A Cél 1919 őszétől 1922 végéig hevesen, vádaskodón szólt, a folyóiratnak róva föl az „irodalmi patkánylázadás”-t
