Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Buda Attila: A kis lord és a dedikációk

12

Új Dunatáj 1998. március

a szépirodalomban is, újrafogalmazták, s a megváltozott szemlélet részese és ösztönzője lett az irodalomtudomány módszerváltozásainak, a modern és posztmodern elméleteknek egyaránt. Az időfogalom értelmezése és tartalmának megváltozása különösen jelentőssé válik a történeti jellegű tudományok, tudományágak számára, nem hagyhatja tehát érintetlenül a textológiai-filológiai kutatást sem; kihívása alól kitérni nem lehet, kérdéseire választ adni több, mint kötelesség, a magyar nyelvű tudományosság fejlődéséért érzett felelősség is. Evvel és ettől lesz a kritikai kiadásoknak az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók számára kézikönyvjellege: kutatások végeredménye és újabb kutatások kiindulópontja.

Babits Mihály életében újságírói kérdésekre válaszolva többször említette gyermekkori olvasmányait3. Madarassy László Mari és Tamás, valamint A majomkirály című gyermekregényei4, Hoffmann Ferenc, Schmidt Kristóf művei, Verne, Vas Gereben, Jókai, Petőfi: kisdiák korában ezek a szerzők gyakoroltak rá nagy hatást. Róluk később Szabó Lőrincnek is említést tett5, sőt később regényeibe is beleszőtte címüket6. Nem ejtett szót azonban egyszer sem azokról az könyvekről, melyek különböző dedikációkkal a szekszárdi Babits Mihály Emlékházban találhatók7. A megjelenés időrendjében első közülük nagyszüleink gyermekkorának kedvelt története A kis lord*, melyet húgának ajánlott ezekkel a szavakkal:

Ezt a gyönyörű szép kis könyvecskét fogadd tőlem szívesen, kedves Angyus. Szeretettel adja Misikéd.

Dátumot nem írt, a dedikáció alatt azonban idegen kéz által az 1892-es évszám olvasható. Ezt a datálást elfogadhatjuk, Babits Angyal ugyanis ebben az évben töltötte be hatodik évét, s ez az ifjúsági regény nagyjából e kortól kezdve bilincseli le olvasóit, az 1889-ben megjelent könyvet Babits Mihály is hat-hétéves korában kaphatta. Az érzelmes történet, melynek főszereplője egy Cedrik nevű kisfiú, a klasszikus műveltségű vidéki középosztály gyermekeinek nosztalgikus és ideálteremtő olvasmánya volt. Ezt az illedelmes és jól nevelt gyermeket ugyanis kettős szerencsétlenség érte. Az első még születése előtt következett be, amikor nagyapja fiát (Cedrik apját) szerelme és házassága miatt kitagadta a családi vagyonból. A második közvetlenül a történet kezdete előtt sújtott le rá: a szeretett apa halálával a szegénység után az árvaság is beköszöntött a hátramaradottakhoz’. A gyermek ekkor, utánozva apját, vagyis azonosulva a hiányzóval, anyjához s a környezetéhez fűződő viszonyaiban öntudatlanul is átvette a családfő szerepét és viselkedését, oly megnyerőén, hogy evvel nagyapja érzéseit is megváltoztatta, aki visszafogadta a „kis lord”-ot anyjával együtt. A meseregény egyik üzenete könnyen felfejthető: a nyíltszívű, őszinte viselkedés, a megfontolt és nagylelkű jellem, az (angolszász) úriem-