Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
Bebesi György • A fasizmus előfutárai 43 Bebesi György A FASIZMUS ELŐFUTÁRAI Vlagyimir Mitrofanovics Puriskevics (1870-1920) Maurice Paléologue, aki Franciaország szentpétervári nagykövete volt 1914-17 között, Raszputyinnak, a cárizmus hírhedt „rossz szellemének” megöléséről szóló naplórészletében így ír Puriskevicsről, a „Duma tagjáról”: „Hiányos értesüléseimből ítélve Puriskevics jelenléte adja meg e dráma valódi jelentőségét, igazi dimenzióját... Az ötvenen túl járó Puriskevics az elmélet és a tettek embere, az ortodox abszolutizmus bajnoka, lelkesen és tehetségesen hirdeti az »egyeduralkodó cár Isten küldötte« tézisét. 1905-ben ő volt az elnöke a híres reakciós ligának »Az Orosz Nép Szövetségének«, ő sugallta és irányította a rettenetes zsidóellenes pogromokat. Raszputyin meggyilkolásában való részessége megvilágítja az orosz szélsőjobbnak az utóbbi időben látható vonalvezetését: ...eltökélték, hogy a cár nélkül, sőt, ha kell, a cár ellenében is megvédik a cárizmust.”1 Ki is volt valójában e fanatikus politikai bűnöző, aki alig két hónappal a cárizmus végleges öszeomlása előtt profi módon megtervezett és kivitelezett gyilkossággal kívánta megmenteni az abszolutizmust, akit sokan — már a 20-as években is — „a történelem első fasisztájának” tartottak?2 Vlagyimir Mitrofanovics családja moldáviai volt, a kormányzósági hivatalnokréteg alsóbb kasztjaihoz tartozott. Az első ismert személyiség Puriskevics nagyapja, aki temetői papként ténykedett, majd bekerülvén a kisinyovi konzisztóriumba, fiának megszerezte a Vlagyimir — kereszt rendjelet, ami megnyitotta Puriskevics apja előtt a nemessé váláshoz vezető utat. Puriskevics apja a besszarábiai kormányzósági hivatal örökös tagjának tisztéig küzdötte fel magát, de állását nem tudta igazán örökössé tenni, mert Uruszov feljegyzése szerint visszaélés miatt elbocsátották.3 Mindenesetre Vlagyimir, már raznocsinyecnek (vegyesrendű értelmiségnek) születhetett. Tanulmányait a kisinyovi gimnáziumban végezte, politikai nézetei igen korán kialakulhattak, ezt bizonyítja egy dolgozata, amelyet az ókori görög történelem kapcsán az oligarchia felkeléseiről írt.4 Jellemző módon az ifjú Puriskevicset nem az athéni demokrácia szépsége, a görög ember szabadsága, hanem a száműzött arisztokrácia hatalomvisszaszerzési kísérletei ragadták meg. Tanulmányai befejezése után az akkermani zemsztvo kormányzóságban kapott állást, majd Pétervárra felkerülvén az akkori idők „erős emberének” Pleve belügyminiszternek különleges megbízottja lett. Egész személyisége, pszichikai alkata, karriervágya, már ekkor közismert, rendkívüli energiái egyaránt predesztinálják az állami szerepvállalásra.
