Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Szabó József: Tájszavak és bodrogközi hagyományok
Szabó József • Tájszavak és bodrogközi hagyományok 41 szó, amely egyébként a halászattal, madarászattal, vadászattal egyaránt foglalkozó rétségi emberek, apákdszok körében egykor általánosan ismert és használt szó volt a Bodrogközben és másutt is, ahol csíkászat (a csíkhal fogása) el volt terjedve. A lápkút ennek a haj dani réti életmódnak a máig megőrződött nyelvi maradványa. De mi is volt valójában a lápkút} Herman Ottó A magyar halászat könyve c. munkája I. kötetének482-3. lapján (idézi: Mészöly Gedeon i.h. 127-8.) többek között a következőket írta a lápkútiól és a lápi csíkászatról: „Keressük föl immár a lápkutakat, a valóságos lápi csíkászatot. — A csíkász figyelmeztet, hogy szorosan a nyomába lépjünk. Keskeny csapáson nádak és gyékények között haladunk, majd kurta, majd hosszú lépéssel zsombékról zsombékra hágva. A csíkász lápibotja folyton puhatol, s ha itt-ott elvéted a nyomot, térdig süpped a lábod a mocsaras, szennyes habarékba. — A csapás végén sík tér nyílik, átellenes szélén náddal szegve. (...) Jó menet után elérjük a lápkutat, mely vagy természetes vagy a lápmetszővel kerekre kivágott nyílás, amelybe a csíkász a kast szádjával lefelé vagy legalább dűlve állítja be, hogy a levegőért fölszállingózó csík beletévedjen.” A nyelvjárásokban — a magyar nyelvterületen szinte mindenütt — lehet találni példákat a népetimológiára, melynek az a lényege, hogy a szokatlan (főleg idegen eredetű) szavak anyanyelvűnk valamely ismert szavának hangalakjához hasonlóvá válnak a tájnyelvet beszélők körében. Ez a jelenség nagy ritkán a földrajzi nevekkel (főképpen helységnevekkel) is előfordul, hiszen — mivel évszázadok során ezeknek hangalakja megváltozhat — idővel bizonyos helynevekben elhomályosul a névadás egykori alapja. Ily módon keletkeznek a nép fantáziáján, mesélőkedvén alapuló népetimológiás névmagyarázatok. — Egy-két helységnév keletkezése, amint arról A párviadal című történet is tanúskodik, a bodrogköziek fantáziáját is megmozgatta, ugyanis ebben a regében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kenézló'és (az 1971-ben GávavencseMnéven Gáva községgel egyesített) Szabolcs-Szatmár megyei Vencselló' helység nevére találunk népetimológiás magyarázatot. A történet a magyar Kenéz vitéz és a német származású Vencel lovag párviadalát meséli el, melynek győztese, Kenéz a német vitéz fölötti diadala után azal az ötlettel állt elő, hogy a bajvívók nevét helységnevek őrizzék meg késő századokig. Javaslata így hangzott: „Derék emberek, akik valamennyien tanúi voltatok az iménti párbajnak, bátran ítéljetek, helyesen cselekszem-e. Az a kívánságom, hogy e viadal híre századokon át fennmaradjon, ezért hát azt javaslom, hogy a Tisza túlsó partján, ahol a vakmerő Vencel vitéz állott, emlékére népes kísérete szabad falvat alapítson, s neveztessék el a település a ti iménti „Vencel lő!” kiáltásotok nyomán — Vencellőnek. Kérdem hát tőletek, méltó-e rá az idegenből jött Vencel vitéz, hogy így legyen? És Kenéz nagylelkű, bölcs szavaira a nép egyhangú, lelkes igennel felelt. — Azon a helyen pedig — folytatta a tömeghez intézett szavait Kenéz —, ahol jómagam állottam, óhajtom, hopgy ugyancsak falu alapíttassék, s neveztessék el a ti
