Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom
József Attila: Flórának Most azon muszáj elmerengnem hogy ha te nem szeretnél engem kiolthatnám drága szenem, lehunyhatnám fáradt szemem. Mert jó meghalni. Tán örülnék, ha nem szerinél így. Kiülnék a fehérhabú zöld egek, fecsegő csillagfellegek mellé a nyugalom partjára, a nem üres ür egy martjára, szemlélni a világokat, mint bokron a virágokat. Hajósinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömöt tanul, bámultam a Dunát, megáradt, libegtetett leveles ágat, úgy kanyarított sok fodort, deszkát harapdált és sodort oly sok szép villogó dinnyét a sárga ár, hogy el se hinnéd és én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám. Piros almák ringatóztak, zöld paprikák bicegve úsztak, most ez, majd az lett volna jó. S állt és bólintott a hajó. 2
