Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

A költemény szerkezete áttetsző: mintegy tükörben fordul. Az első versszak külső nyugalmára „nyilazT a második versszak belső nyugtalansága. De ez most pozitív stresszhatás. Székely Aladár korabeli fotóin is látszik, hogyan ifjúhodik meg a költő Boncza Berta, azaz Csinszka mellett az első időkben. Mert végül is szerelmes vers ez a két strófa: áhítatos hódolat egy kivételes percben, a Kalota partján egy hajadon előtt. És a refrénsor bizakodásként ismétlődik: „Biztosság, nyár, szépséges nyugalom”.

„Nagyon-nagyon vidám napja volt az a nap Ady Endrének - szedte össze később az elröppenő pillanatokat a polihisztor hajlandóságú építész és író, Kós Károly. - Pihentnek, nyugodtnak érezte magát, és mindenről beszélt, csak irodalomról nem. Öreg Kata és nénje (Kiszely Kálmán vénkisasszony leánya) különösképpen megszerette az ő először látott öccsét. Boncza Bertuka pedig egész napon által Ady Endre után járt, udvarolt, hízelkedett, dorombolt úgy, hogy nagyanyja meg nem állhatta, és rászólt:

— Hagyd békén már, folyton a sarkában vagy, nem tud szabadulni tőled.

Öreg Kata néni vén szemei is megláttak akkor sok mindent, és Töröknének

megjegyezte:

— Meglátod, ez a Bandi elveszi Bertukát.”

Kata néninek igaza lett. A harminchét éves férfi még azon az este megkérte a húszesztendős leány kezét Török nagymamától.

EMLÉKEZÉS EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA

Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú Földre,

Legalább száz ifjú bomolt,

Legalább száz csillag lehullott,

Legalább száz párta omolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Kigyúladt öreg méhesünk,

Legszebb csikónk a lábát törte,

Álmomban élő volt a holt,

Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma,

Hirtelen hars nótákat dalolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt:

11