Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Móser Zoltán: József Attila: Klárisok
József Attila legszebb sorai 19 amelyet tiszta vizualitás jellemez. Vagyis láttató képeket, amelyet a költő elénk rak, s mi ezt látjuk is. Reális képek ezek, egymás mellé helyezett képek, jelképes tartalom nélküliek. Ezt fontos leszögeznünk itt. Nem megformál, megmunkál, kidolgoz, s ezáltal részesei leszünk valaminek a megszületésnek, de elénk teszi a pontos és konkrét képet. S ezek majd mindegyikéről azt kell mondanom, hogy egyneműek, ugyanis kört, vagy kör-formát mutatnak. Már a címben is, s rögtön az elején a klárisok és a nyak biztosan az. S ez már meghatározza, előhívja a többit is. A második sorban a békafejek a tavon egyrészt a látható kép által vonható ide: a vízből előbukkanó, és alámerülő békák által a tóban keltette koncentrikus körök képzete révén, de magával a tó képével is, amit csakis kör alakúnak tudunk elképzelni. Itt, megengedem, a békafejek sor a fekete békaszemek képét is elénk hozzák, s ezek pedig a fűzér fekete gyöngyeit juttatják eszünkbe. Ugyanez a helyzet a bárány ganéjjal, amely sor a fekete és a fehér ellentétére épül. A meghökkentő sor apró bogyói (amely, hadd hangsúlyozzam újra, tisztán reális kép, s talán ettől is zavarba ejtő), szintén a fekete gyöngysort juttatják eszünkbe, a gyöngyöket emelik ki. S ez is kör, még ha apró is. És itt két szerzőt kell idéznem, mivel illik ide mindkét antológia, amellyel megörvendeztettek bennünket. Az egyiket Tverdota Györgynek köszönhetjük, amikor a verssel kapcsolatban a Csongor és Tünde egy helyére figyelmeztet épp a rózsa és a bárányganéj a havon sor kapcsán: „S mint fehér rózsák ölében Mász a fészkelő bogár, Mint a légy, mely tejbe hullott, Mint új hóban agg bogyó” A másik a kenderkötéllel kapcsolatos, és Tornai József felfedezése, amely többszörös telitalálat, tanulságos párhuzam. Oscar Wilde Chansonjában, (Kosztolányi Dezső fordítása) az „aranygyűrű” - „kenderköléC ellentéte szerepel: Aranygyűrű, fehér galamb, Ez illik néked, életem, Ó, mért szeretsz, boldogtalant? Kenderkötél való nekem. Tiéd a kertek mosolya, Elefántcsontház, rózsaágy, Enyém egy szűk-szűk nyoszolya, Fehér bürökvirág s a vágy.
