Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Beney Zsuzsa: József Attila legszebb sorai
József Attila legszebb sorai 5 Beney Zsuzsa ...de észre egyikük sem veszi púpomat, mit úgy hordok, mint őrült anya magzatát, amellyel némaságot szül - azt hiszi ő - vagy ősi, tiszta űrt. Vajon miért választottam éppen ezeket a sorokat? Nem a csengésükért, nem azért, mintha ezek járnának vissza újra meg újra, életem jó és rossz eseményeit kísérni vagy kommentálni. Nem mondhatom, hogy ezeket tartom József Attila legszebb sorainak, sőt, költészete legjellemzőbbjeinek sem. Kivételesen nem közvetlen poétikai értékük ragadott meg, hanem az ebben másodlagosan megnyilvánuló, megrázóan drámai tragikum, mely mintegy bevilágítja, láthatóvá teszi költészete egészének tragikumát - rámutat azokra a tényezőkre, melyek e tragikum kilátástalanságát létrehozzák, s ezt azon a különös módon teszi, hogy hozzá, költészetében egészen kivételes módon, egy másik költő stílusát, megfogalmazási módját kéri segítségül. A költemény sajátsága: ajózsef Attila verseiben oly ritkán vizsgált drámai erő, a vers saját „héjában”, idejében bekövetkező tragikus feszültség, a játék, és vele az én szerepbe-bujtatása. Mindez éppen e költő, Füst Milán hatásával, e hatás átvételéből fakadó látszólagos elengedettségből következik. Vajon mi okozza azt, hogy itt, ekkor, megfigyeléseim szerint egyedül itt, és csak ekkor veszi át Füst képeit, aki valószínűleg ebben az egyetlen versben mutatja meg József Attilára tett hatását. Ffolott Füst Milán hosszabb-rövidebb ideig szinte mindenkire hatott József Attila nemzedékéből, s nem tudjuk, min csodálkozzunk inkább: ez egyetlen vers befolyásoltságán-e, vagy azon, hogy ez a hatás egyes-egyedül ebben a versben érvényesült? De mind a hatás, melyben mégis a saját költészetére oly jellemző motívumokat fogalmaz meg, s talán erősebben, sűrűbben és markánsabban is a szokásosnál, mind az, ahogyan e hatás alól mindezidáig, s ezek után is szabad maradt, sokat elárul József Attila poétikai magatartásáról ebben az időben, a harmincas évek elején. De ha nem éppen erre kérnek, ezt a dolgozatot semmiképpen sem írtam volna kiragadott verssorokról, még ezekről az oly különösekről, szokatlanokról és mégis olyannyira karakterisztikusokról sem. Egészen más feladat ez, mint versekről írni: még ajózsef Attiláénál kevésbé tökéletes kompozíciók is, ha igazi versek, teljességükben képviselik azt az egészet, ami a költészet műfaji, esztétikai jellegzetessége. Az igazi vers nem feltétlenül születik meg egyszerre - mégis, szinte mindig az idő pillanatszerűségének csepp-alakját viseli, jól meghatározott kezdete és vége mindig egymásba kapcsolódik. Egyszerre tűnik gömbnek és vonalnak: gondolatmenete
