Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Bayer Béla: Versek (Csikordító)
Bayer Béla • Csikordító, 1997 51 SOLYMÁR IMRE (1947-1997) Már kész volt a lap, amikor jött a hír, Solymár Imre nincs többé. Összeesett, meghalt, mint e nemzedékből annyian. Alkotóereje teljében volt, szakmai karrierje csúcsára ért. Okos tanulmányaival már nem gazdagítja tovább a Völgység helytörténetét, filológiai, levéltári kutatásai nem szolgálnak mindannyiunk okulására. Isa pur es chomuv vogmuc. Bayer Béla CSIKORDÍTÓ Solymár Imrének odaátra Fájdalmad ott feszül a dombokon, barna bánat ütött rá bélyeget. Tudott vég, botorul rendeltetett, a közönyök pecsétje sorsodon. Kínjaidat az ég ismerte rég, szíved szavát a bonyhádi lanka, az Ótemplom nyomasincs harangja. Nem rokkant súlyával már a lét. A tegnapok titkát csikordítod, hisz odaát sem szakadhat vége, Te, völgységi táj sommás legénye, önmagad csak így kárpótolhatod. Szárnyaszegett, üszkösül az este, Hűség-pántot aranyoz nevedre.
