Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Pomogáts Béla: A harmadik költői nemzedék indulása
Pomogáts Béla ■ A harmadik költői nemzedék indulása37 mit tudsz megmenteni ifjúságodból, amely nem kevésbé rohamos tempóban szokott elnyargalni, mint a rohanó idők. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg.” Ebben a hitben gyűjtötte össze például Radnóti Miklós is műfordításait. Gyűjteményének, az Orpheus nyomában című könyvnek előszavában úgy beszélt a költészetről és a fordításról, mint a világ átalakításának lehetséges eszközéről. „Mikor Orpheus megpendítette lantját - olvassuk -, s énekelve útnak indult, madarak szálltak fölötte, a vizekben halak úsztak felé, bokrok guggoltak köré, fák ballagtak, sziklák cammogtak utána, a vadállatok előbújtak odúikból, s a hegyek és a völgyek nimfái könnyezni kezdtek. A költők többé-kevésbé Orpheusok ma is, s a madarak, halak, bokrok, fák, sziklák s vadállatok ma is követik őket, a nimfák szívét ma is meghatja énekük.” A műfordításban, mint az irodalomban általában, Radnóti a humánus élet támaszát látta, amely éppen a fasizmus és a háború rettentő éveiben adhat erkölcsi erőt annak, aki hozzá folyamodik. Ö legalábbis védelmet és biztatást talált a műfordításban, az idegen, mégis testvéri versek között. „Ezeknek az idegen nyelven írt rokonverseknek némelyikét - tett személyes vallomást - hónapokig, s nemegyszer évekig mondogattam magamban, egy-egy soruk elkísért, próbálgattam magyarra hangolni otthon, az íróasztalom fölött és vendégségben, idegen szobákban, országutakon, marhavagonban, horkoló baj társak fölött, könyvtárban, hangversenyen, ébren és álomban. Életem súlyos éveiben vigasztaltak, gyötörtek és védtek, védtek sokszor magam ellen is ezek a görög, latin, francia, angol és német versek. Hogy miért éppen ezek, s miért nem mások? Erre nem tudnék felelni. Egyik versben a dallam ragadott el, másikban a kép, a harmadikban viszont egy megoldhatatlannak látszó probléma izgatott, s legtöbbjében persze minden együtt, a vers maga. Titokzatos véletlenek és nem véletlenek befolyásolják a választást, ami gyakran nem is választás, hiszen nem egyszer a vers választ ki minket.” A harmadik nemzedék költészete mindezzel: a műfordítói munkával is hagyományos humanista gondolat köré épült, az általános történelmi földrengés idején szerette volna védelmezni ezt a gondolatot. Ezért gyűjtötte össze és gondozta az emberi kultúra, az európai és a magyar, nemzeti művelődés értékeit, hagyományait. Humánus értékeket őrzött és hirdetett, innen származott érdeklődése az elsülylyedt mítoszok, az antik hagományok, a formai klasszicizmus és a modern tudomány: a lélektan, a vallástörténet, az etnográfia, a természettudományok iránt. A kultúrából és a tradícióból szeretett volna védőgátat építeni a lélek köré, vagy legalább szigetet, amely kiemelkedik a szennyes áradatból, akár egy korszerű Ararát. A szellem szép szigete persze ábrándnak bizonyult, hiszen jóval erősebb hatalmak
