Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Pályázati felhívás

kosán, hol álmélkodva, hol hitetlenkedve, hol huncutkásan, hol elérzékenyülve, hol elbizonytalanodva, hol belefeledkezve.

Eme későromantikus írói attitűd nyilatkozik meg a természeti atmoszféra dominanciájában. Igaz, hogy a népmesék, babonák tündérvilága csúfondáros iróniával van adva gyakran. A balladai sejtetés is inkább játék, mint beleélés a hiedelemvilágba. De azért az indítás és a befejezés háttereként roppant elevenséget és költőiséget áraszt a természeti szféra. Ez ad olyan, a száraz hétköznapiasság feletti lebegést A bágyt csodá-nak, mely a népélet poétikusságának a visszaadása.

Ez aztán sokmindent előre megszab a magyar széppróza fejlődéséből, például Móricz novellisztikájának alakulását, aztán Tömörkényét, utóbb Tamásiét. A bágyi csoda, és általában a Mikszáth-novella gazdagsága, értéke mutatkozik meg abban, hogy Tersánszky és Esterházy (és sokan mások) új és új időpontban más és más oldalról mutatják folytathatónak örökségét. Az irodalomtörténeti szemszögből olvasó tehát nemcsak a novellának (illetőleg A jó palócok kötetnek) prózatörténeti szerepét mérlegeli, hanem olyan kiindulópontot lát e novellaváltozatban, mely szüntelenül változó igényeket elégít ki, s több mint százéves utóélete során mindig új, termékeny tradíció-értelmezések forrása lehetett.

Felhasznált irodalom

BARTA JÁNOS, Mikszáth-problémák. In: Költők és írók. Bp. 1966.

KOVÁCS KÁLMÁN, Mikszáth Kálmán. In: A magyar irodalom története IV. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965.

ALEXA KÁROLY, Anekdota, magyar anekdota. In: Tanulmányok a XIX. század második felében. ELTE Bp. 1983.

DOBOS ISTVÁN, Alaktan és értelmezéstörténet (Novellatípusok a századforduló magyar irodalmában). Debrecen, 1995.

11