Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - SZEMLE,KRITIKA
Szemle 79 HARGITAI JÓZSEF ÁCS LÁSZLÓ: A SZELÍD KÖLTŐ - KOCSIS LÁSZLÓ MONOGRÁFIA AZ ELHALLGATTATOTT, ELNÉMÍTOTT LÍRIKUSRÓL (Megjelent Szombathelyen a Vasi Honismereti Egyesület könyvsorozatának 2. köteteként) A szerző Kocsis László költői életútját és életművének alakulását, fejlődését mutatja be. A könyv műfajilag monográfia, de regény - sőt helyenként románc - és tanulmány együttvéve. Ügy is fogalmazhatnék, hogy tényeken alapuló regényes életrajz, amely hűségesen és hitelt érdemlően követi Kocsis László életének eseményeit, és elénk állítja a nagy műveltségű, széles látókörű, haladó gondolkodású, de önmagával örökké elégedetlen, vívódó és végeredményben beteljesületlen sorsú művész alakját. Ács László arról írt, amit szeretett, következésként nemcsak a tudása, hanem a szíve is vezette a tollát: ezért lett könyve hiteles és egyben megragadó. Mindemellett természetesen nemcsak hogy elfogultság nincs a szerzőben választott „hőse”, témája, tárgya iránt, hanem az óriási tényanyaghoz, amelyet felkutatott, szigorúan ragaszkodik, az adatokhoz alkalmazkodik, ugyanakkor behatóan és érzékletesen elemzi a költő műveit, értékeli kiadott könyveit, felhasználva nemcsak az esszé, hanem az elbeszélés nyújtotta lehetőségeket is, elsősorban az érzelmi és lélektani motívumok kibontásánál. Az elegáns, árnyalt és igen kifejező stílusú műben Kocsis László élete és költői munkássága tökéletesen összefonódik. Az élettörténetben benne vannak a művek, a művekben az élettörténet, egyik sem érthető meg a másik nélkül. Ezzel a szerencsés ötvözéssel viszont tökéletesen tudja elénk állítani azt a XX. századi embert és művészt, akit a közelmúltig a hallgatás övezett, akit már életének két és fél évtizedében agyonhallgattak; a szerző ezzel az alkotó módszerével egy - az irodalomtudomány által is alig ismert - költő sorsát tudja a valóságnak megfelelően felidézni, életművét szakértelemmel összegezni. Ahogy a csillagászok színképelemzéssel következtetnek a csillagok földre jutott sugaraiból az égitestek anyagára, Ács László eljárása, módszere is ehhez hasonlatos: az oeuvre ismeretében mutatja be Kocsis László emberi egyéniségét, lírikusi alkatát. Az író évekig dolgozott az első változaton. A bőség zavara eredményezte talán, hogy ez dupla terjedelmű volt, mint a végleges anyag, amelyből a könyv készült. Kocsis László életét és életművét a szerzőnél senki jobban nem ismeri. Személyes kapcsolatban volt a papköltővel. Kocsis nemcsak földijének tekintette az irodalmár Ácsot, hanem a rokonlelkek közül valónak is, és mélyen a szívébe zárta. A végső búcsúzásra készülő, betegségekkel küszködő 82 éves költő életének utolsó hónapjaiban szinte minden dokumentumot rá bízott. Ez a felbecsülhetetlen értékű anyag tovább gyarapodott azzal hagyatékkal, amely az elhunyt költő rokonaitól, köztük
