Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Köztünk voltál, Baka István - Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor
14 Új Dunatáj 1996. június tésemből taníttattam őket, ő kénytelen volt a többit állni. Most is kellene csináltatni a házon, de amíg nem lesz meg a síremlék, addig nem is merünk a pénzhez nyúlni. Apa: — ígéret van a várostól, hogy megcsinálja az önkormányzat... Anya: — De valahogy úgy érezzük, hogy nem merjük megkérdezni, mintha tolakodás lenne. A polgármester felírta, amikor voltunk megköszönni, hogy ilyen szépen eltemették. Hogy jaj, hát ő erre nem is gondolt, hogyhát természetesen ez az ő gondjuk. Tünde is azt mondta, hogyha most kijön Istvánnak a kötete, akkor nem tudja, hogy mit csináljon... Határ Győzőék hívták őket Angliába. Hetente írnaknekik. T.G.: — Egy picit visszatérve. Amikor megjelentek versei, o elhatdrozottan költő akart lenni, vagy magyartanári Vagy mind a kettői Anya: — Ő tanár nem akart lenni. Soha nem akart. De ő azért választotta az egyetemen a magyart és az oroszt, mert ő jó író akart lenni. Ő erre készült, erre van tehetsége, ő ehhez ért, máshoz nem ért, és ő ezt akarja csinálni. Sokkal többet írt volna, hogyha őt sokszor nem ítélték volna hallgatásra. Most, mikor a halála után összeszedegettem az újságcikkeket, a kritikákat, egyebet, ami nekem megvolt, meg most a padlásról hoztak le egy csomót, amit majd megtisztogatok, kiválogatom, most vettem észre, hogy bizony, voltak évek, amikor egy szó se volt róla sehol. Meg volt esetleg egy megjelenése. És ez főleg a nyolcvanas években volt, de a hetvenes évek végén is. Esetleg a Tiszatájban. Sok mindent elvittem Tündének, meg ide a könyvtárba is lemásolni, mert akkor nekik nem kell kutatni. T.G.: — Tényleg, az első kötet, mikor tudták meg, hogy megfogjelennil Anya: — Hát már ígérgették neki. Először a Szépirodalmihoz került, két évig feküdt talán ott. Mert benne volt a Székelyek, A Jantra hídján, meg a Bolgárok, amit nem akartak kiadni. Akkor onnan átkerült a Magvetőhöz: elkérte a Szépirodalmitól, és nagy boldogan visszaadták neki, csak hozza nyugodtan oda, de a Magvető is kivette ezt a három verset, vagy még egyet, talán a Vörösmarty részletét. Apa: — Meg a Karácsonyt... Anya: — A Karácsonyt ő nem akarta megjelentetni. A Népszabadság csak rövidítve jelentette. Most megjelent valamiben, másban. Megjelent. Kötetben nem. Szóval a Magdolna-zápor ’75-ben jelent meg. Szegeden kaptuk meg tőle... T.G.: — Hogy jött vele hazai Anya: — Akkor ő már Szegeden lakott. Előtte két évig itthon laktak Tündével. A másik szoba az nagyobb, az volt az övék. Hatvankilencben nősült. Másodéves volt. Félévkor. Hát az is egy olyan dolog, hogy meglátta ezt a lányt, ez megtetszett neki, beleszeretett. S nem hiszem, hogy a Tünde először annyira férjhez akart menni. Itt volt nálunk a félévi szünetben, s akkor ment haza az édesanyjához. Előtte már éreztem, hogy lesz valami, mert egy üres borítékon csak annyit írt: „Hajdúból
