Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Köztünk voltál, Baka István - Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor

10

Új Dunatáj 1996. június

T.G.: — Lehet, hogy ez volt első nyilvános fellépése saját versével? Anya: — Saját versével igen. Mindjárt előkeresem.

Édesanyámnak

Ki az, ki átkisér az élten, kiterjeszti védő kezét?

Ki úgy szeret, mint senki más sem, ki értünk éli életét.

Édesanyám az, köszöntse versem, bár a lant ügyetlen kezemben, talán, ha mégis megfelel e pár szó, megnyugvást érzek én szívemben.

E versben nyújtok át virágot, kis kacskaringós rímeket, hogy értem fárad szakadatlan, így mondok néki köszönetét.

1960. V. 7.

Anya: — Tizenkét éves volt akkor, de már nyolc éves korában kezdte a versírást. Emlékszem, volt ilyen verse, hogy A halak karácsonya. Aztán, amikor elküldték kultúrtáborba, s az egyik éjszaka, amikor ő volt őrségben, akkor arról is isteni verset írt, aranyosat. Ahányszor elmentünk üdülni, hármasban, mert apának sokszor dolga volt, ő mindig bennmaradt az üdülőben olvasni. Ha visszamentünk, és nem volt ott, mindig versben üzent. Egyre nagyon emlékszem: „Gyertek utánam, / a mólón pecázok, / halat, azt nem fogok, / csak a pecabotot.” Örökké így üzengetett. Diákkorában mindig, itthon is így üzent nekem, bár ritkán járt el hazulról, jobban szerettem, ha idejártak hozzánk. Kékes Gábor, Csizmadia Sanyi. Merő Béla az anyáknapi vers után kezdett vele barátkozni, mert nem egy osztályba jártak, de ezt hallotta. Vele meg Hanák Ottóval lettek testi-lelki jóbarátok. A fiúk különben kiálltak mellette. Becsődültek az osztálytársai mind hozzám, a kapitányságra, a Weisz Bandi meg a többiek, hogy ilyen igazságtalanságot, hogy jobban ért a magyarhoz, mint a V-né, mégis négyest kapott. Ő meg azt mondta, azért, ne higyje azt, hogy többet tud, mint én... Akkor még számított a hetedik féléves bizonyítvány a gimnáziumi felvételin. Az igazgatóhelyettes elismerte, hogy igazam van, de nem tehetett sem