Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Kiss Gy. Csaba: Két látomás a közép-európai szellemi hazáról
70 Új Dunatáj 1996. december Stanislaw Vincenz mintha a magyar irodalom nagy Duna-metaforáját folytatná Magyarország kapuja (Brama do Wegier) című esszéjében, a magyar olvasó úgy érezheti, a lengyel író gondolatai a magyarságot Európával összekapcsoló folyóról Ady Endrét és József Attilát folytatják. A Duna üzenete Vincenz tolmácsolásában hitvallás Közép-Európa népeinek összetartozása mellett. A nemzet fogalmának a nyitottsága és jellegének állandó megújítása mellett érvel. Egyértelműen hangsúlyozza az itt élő népek jószomszédi kapcsolatainak és lehetséges összefogásának a fontosságát. Emlékezetes kérdése, hogy „Czy zrodzi sie kiedys cos nowego z wyboru i z decyzji nad Dunajem? I w zwiazku z tym, nad Wisla, nad Dniestrem, nad Prutem? Pytanie Dunaju jest moze jeszcze radykalniejsze. Takie prawie, jakié napisal mi niedawno jeden stary przyjaciel: czy wszyscy idac razem beda ocaleni? czy w rozsypce za porzadkiem zgina, kazdy z osobna?” („Születik-e valaha valami új, szélesebb és tartósabb dolog választás és döntés alapján a Duna mentén? És vele együtt a Visztula, a Dnyeszter meg a Prut mentén? A Duna kérdésföltevése talán még radikálisabb. Majdnem olyan, mint egy régi barátomé, aki nemrég ezt kérdezte: ha mindannyian együtt megyünk, megmenekülünk? Ha széthúzunk, szükségszerűen elpusztulunk, külön-külön mindegyikünk?”) (Brama do Wegier) Költői kérdés. 63 év óta. Válasz mindmáig nem született rá. Stanislav Vincenz és Németh László - ha szabad ezt a régebbi, de bizonyos tekintetben ma is érvényes kifejezést használni - a másik Lengyelország és a másik Magyarország képviselője. Hatásuk a szellemi élet hajszálcsövein jutott el az értelmiségi közvéleményhez. A lengyel és a magyar szellemi élet látszólag elkülönülten folyó Közép-Európa vagy Kelet-Közép-Európa diskurzusa találkozott néha és termékenyítő hatással tudott lenni egymásra. Ismeretes például, hogy a kitűnő szlavista és kultúrfilozófus, a magyarbarát közíró Marian Zdziechowskinak még volt módja fölkeresni Budapesten halála előtt Kállay Benjámint. Az is könnyen igazolható, hogy Oskar Halecki szellemujja rajta van Szűcs Jenő Európa három történeti régiójáról írt nemzetközi karriert befutó (lengyelül is megjelent) tanulmányán. És lehetne tovább sorolni a példákat. A másik Lengyelország és a másik Magyarország közép-európai helyzetünk kérdéseire választ fürkészve is mindig kereste egymás kezét.
