Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Monostori Imre: "Aki az ördögnek a kisujját odanyújtja"
58 Új Dunatáj 1996. december egyben meg is kell haladnia.” (K. I.: Németh László. In: Irodalom és társadalom. Bp. 1976, Szépirodalmi. 339-352. 1.) A Németh Lászlóval (is) foglalkozó ez időbeli Lukács-cikkek egy következő darabjában a „vigasztalanul pesszinista” filozófiai irányzatok jeles képviselői (Spengler, Heidegger) közé sorolja őt, mint olyan valakit ( és ez a jelző is sokat elárul Lukács György mozgalmi törekvéseiből), aki „befolyásos gondolkodó”. (Vö. Előszó a Balzac, Zola, Stendhal című kötethez. [1945]. In: Curriculum vitae. Bp. 1982, Magvető. 121.1.) A „minőségi szocializmus” pedig a legvilágosabb példája annak az irányzatnak, amely „visszafelé akarja fordítani a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen irányát, és ezért múlhatatlanul reakciós utópizmusba torkoll.” (Demokrácia és kultúra. [1946]. In: Magyar irodalom... 309. 1.) Az 1946-os keletkezésű Népi írók a mérlegen című tanulmányából az is kitűnik, hogy Lukács igyekezett pótolni hiányos ismereteit Németh László addigi munkásságáról. Hivatkozik például a Debreceni Kátéra., a Magyarság és Európára, a Kapásokra és a Bűn című regényére is. (Nagyon valószínű, hogy A minőségforradalma köteteit forgathatta már itthon, Budapesten.) Kétségkívül árnyaltabb, finomabban fogalmazott, sőt, itt-ott még elismerő, egyetértő is ez a beállítás; azonban a summázat, a végkicsengés a már korábban megállapított vádpontok megerősítése. Mint ideológus továbbra is a „reakciós és dekadens polgári gondolkodás” reprezentatív képviselője, akinek történelemfelfogása „messzemenően egyezik Rosenbergével.” Nem képes leszakadni „a dzsentri és dzsentroid Magyarországról”, s a „dekadens antirealizmus hírnöke.” A népi mozgalom nagy lépés volt előre, de nem Szabó Dezső és az ő szellemét hordozó és terjesztő Németh László irányában. És Lukács György ebben az írásában hirdeti meg a harcot is a „dekadens, reakciós ideológiai maradványok ellen”, a harcot a „munkás- és parasztszövetség megteremtéséért a kultúra minden területén (...)”. (In: Magyar irodalom ...353-374. 1.) Többször és hangsúlyosan tér vissza ebben a publicisztikában a „reakciós burzsoá ideológia” egyik eleme, megnyilvánulása: a fajelmélet és a népi mozgalom (jelesül Németh László) fajelmélettel való „fertőzöttségének ” a kérdése. (Mely kérdés a legélesebb vád a népiek ellen mind a mai napig.) Illyés Gyula Magyarok című könyvéhez Lukács még Moszkvában fűz jegyzeteket (írástudók felelőssége címmel), amelyben többek között azt is fölveti, hogy Illyés „liberáléis fajelmélete” Petőfi kapcsán hogyan torkollik a „híg magyar” teóriába Némethnél. (Vö. Magyar irodalom... 186.1.) E cikk ikerpárjában -Harc vagy kapituláció? - a Szép Szó néhány száma ürügyén az urbánusokat is bírálja ugyan (a paraszti „sorsproblémák” iránti érzéketlenségük miatt), ám a folyóirat és annak köre óriási érdemének tartja, hogy könyörtelenül és következetesen leplezi le a fajelmélettel érintkező népi írókat (akiknek pedig még Jászi Oszkár is engedményt tett - így Lukács). Például Gáspár Zoltán „kegyetlen iróniával leplezi le Németh László ’mély magyar’ és ’híg magyar’ elméle
