Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Udvartól Mőcsényig, 1945-1948 - részlet Gergely Lajos felvidéki telepes Önéletírásából
Udvartól Mőcsényig, 1945-1948 • Részletek... 47 lánnyal elbújtatva a vagon sarkában. Én maradtam, szabadon. Mivel nem ismertek, gondolták, hogy kísérő vagyok. Minden úgy történt, ahogy elterveztem, csakhogy a magyarok már nem akarták átvenni a kitelepítetteket. Három napig alkudoztak, míg megjött az engedély. A vámvizsgálatnál az ajtóban álltam, fogadtam a fináncokat, válaszoltam a kérdéseikre, mert a gazdáék három napig a restiben ittak. Átjutottunk Szobra, ahol azonnal kibontottam a két bujdosót. Alig tudtak lábra állni, a hosszú ideig tartó mozdulatlanság miatt. Mőcsényből azután pár nap múlva menyasszonyomat elkísértem Szulokra, a nagybátyjához, mert valahol kellett magyar bejelentőt szerezni. Szulokon ideiglenesen bejelentkezett, onnan viszsza már rendes kijelentővel jött Mőcsénybe, így az esküvőnknek nem volt akadálya. Október 25-én volt a lakodalom napja. Egy év múlva, 1949 októberében jött az értesítés, hogy húga, Juliska is férjhez megy. Készültünk a lakodalomba, de útlevelet nem adtak. Elindúltunk, hogy átszökünk a határon, de hideg vízbe nem mert belemenni. Újra próbálkoztunk a rendőrségen, határőrségen, csak a hídig engedtek. A híd túlsó oldalán a szülők vártak. Átkiabálva elmondtuk: Nem kapunk engedélyt az átlépésre, sajnos vissza kell menni! Az ötszáz kilométeres utazás eredménytelenül ért véget. Még többször kísérleteztünk, de sem mi, sem ők nem tudtak jönni. Nyolc év után, 1956-ban találkoztunk először.” Utószó Gergely Lajos Önéletírásához (Solymár Imre) Kolta László tanár úr egyik bonyhádi előadása után Gergely Lajos hozzászólt, s elmondta élete megrendítő élményét, amikor mint felvidéki telepes hat megrakott vagonnal az anyaországba tartva, s mégis az ismeretlenbe, a bizonytalanba, találkoznak a Németország felé tartó „egyetlen batyu”-val utazó bonyhádi svábok szerelvényével. Ez indított arra, hogy unokái számára készített Önéletírása bizonyos részeit - melyek első olvasatra egy egyszerű ember egyszerű élményei -, illusztrálandó a hétköznapi valóságot, némileg gondozzam, sajtó alá rendezzem. Gergely Lajos 1924. október 28-án született, szülőfaluja a Nyitra megyei Udvard, a nevezetes katolikus hely, ahol az 1309. évi udvardi zsinat az Angyali Üdvözletre szóló esti harangszót elrendelte. Születése napjának nevezetessége, hogy hónapra és napra megegyezett a Csehszlovák állam kikiáltása napjával. Ahogy maga írja: „...a Respublika és a saját születésnapom megegyezett. Országos ünneppé lett. Ebben a nevezetességben ugyan nem volt beleszólásom, de tény maradt, hogy magyar létemre csehszlovák állam polgára lettem. A nevemet is a sors adta, hiszen a nagyapám és édesapám is Lajos volt, így én, a család harmadik Lajosa - de az anya