Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Solymár Imre: Nemzetiségi elkülönülés és együttélés Tolna-baranya mezőgazdasági szövetkezeteiben
30 Új Dunatáj 1996. december Solymár Imre NEMZETISÉGI ELKÜLÖNÜLÉS ÉS EGYÜTTÉLÉS TOLNA-BARANYA MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEIBEN Az 1945-ös földreformmal, az 1945-48 közötti lakosságcserével, a ki- és betelepítésekkel Tolna és Baranya megyék nemzetiségi vidékeinek, községeinek belső etnikai arányai jelentősen megváltoztak. Ez mintegy emberöltőnyi időn át a helyi társadalom meghatározó struktúrája lett és maradt, akár tudomást vettek róla, akár nem. Bátaszéken például Féja Géza sárközi utazása idején „négy elemre” oszlott a lakosság, régi magyarságra, a németség „maradékára”, a főként a Garam völgyéből származó felvidéki telepesekre, végül a Bukovinából Bácskán át ide irányított székelységre. 1956-ra a korábban színnémet Mecseknádasd németségének fele maradt meg, másik fele telepes, újgazda volt. Az 1941-ben 1283 fős németajkú Aparhanton mindössze 340 sváb maradt, a telepesek összesített jegyzéke 803 lélek. Ezen arányváltozások miatt - a vagyoni rétegződéstől függetlenül is - kiújult tehát a magyar-sváb ellentét. Rövidesen újabb, ellentétes érdekű „telepes” csoportok is ütköztek, s ezek is elsősorban a svábsággal. így már a legkorábbi szövetkezetalakulások mögött is ott találjuk a nemzetiségi csoportok hasonló ütközését. A Völgység első, 1945-ös alapítású közös gazdaságai egyes tőkés gazdaságok majorjaiban alakultak meg. A pusztai cselédség, az uradalmi alkalmazottak érdekeit képviselték. A lengyeli Nemzeti Múzeum-i birtok közös gazdaságát 67 cseléd, alkalmazott hozta létre, ebből 33 volt a németajkú. A tizes tanács élére a korábbi főfelügyelő került, mint ügyvezető. A svábok nem gondolták, milyen kevés idejük van már, kitelepítésükkor szét is esett a gazdaság. - A Zomba-paradicsompusztai volt Dőry-birtokon valóságos szövetkezeti kezelésre tértek át, a korábbi tulajdonosnak nem maradt beleszólása az ügyek vitelébe. A magyar cselédség itt kifejezetten ellenségesen tekintett a pusztai és a környékbeli németségre, szívből kívánta, „vinnék már el innen” őket. A politikus-újságíró ebből azt a következtetést vonta le, hogy a puszta szegényparasztsága a svábokra allergiás, viszont „nem irtózik” a helyükre nyomuló „székely szegényektől”. Egy zombai magyar Talpassy Tibornak 1945-ben úgy fogalmaz: „...legjobb volna, ha a németeket elvinnék már, mert ők a székelyekkel együtt új magyar falut akarnak csinálni.” Emögött természetesen ott a Darvas József által is tudatosított történeti hagyomány: Zomba valamikor színmagyar volt, vallási türelmetlenség miatt 1743-ban elköltöző evangélikusai alapították meg az Alföldön Orosházát. Őket elmarták, ugyanakkor a katolikus németeket idehozták! Most néhány évig úgy tekintettek székelyeinkre, mint akikre a Dunán
