Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Tilkovszky Loránt: A magyarországi németek szerepe a második világháborúban és ami utána következett

Tilkovszky Lóránt • Ä magyarországi németek szerepe...27

katonai előképzést is a Hitler-Jugend mintájára létrehozott Deutsche Jugend keretében valósítsák meg, kiemelve a magyarországi leventeszervezetből.

De mi sem tévesebb, mint annak feltételezése, sőt az azzal vádolás, hogy a magyarországi németség a maga egészében „állam az államban” megvalósítására tört volna. A népcsoportvezetés - korántsem fenntartások nélkül ugyan - kétségkívül engedett a németbirodalmi elvárásoknak, s kiszolgálta azokat, de a magyarországi németség a maga tömegeiben nem a népiségi elkülönülés, hanem az együttélés híve volt, továbbra is vállalva az együttmunkálkodást és a kulturális kölcsönhatásokat. Nemzetiségi, anyanyelvi jogaiért sérelmei ellenére, s érvényesítésük nehézségei, akadályai világos ismeretében is a magyar hazához híven emelt szót. A német népközösség gondolatával visszaélő propaganda csak átmenetileg és nem igazán mélyrehatóan befolyásolhatta a magyarországi német tömegeket.

A hűség a magyar hazához és hűség a német népiséghez kettős követelménye állt azon ún. Hűségmozgalom előtt, amely különösen a legkényesebb kérdésben, az SS-toborzás, illetve kényszersorozás ellenében vált az ellenállás nyílt formájává a magyarországi németség körében. Jelentőségét nem homályosíthatja el az a körülmény, hogy asszimiláns-német és magyar vezetői révén magyarosító tendenciák érvényesültek benne: a magyar beszédet és dalt, a magyar nyelvű iskolázást tekintették - elvileg ugyan nem, de gyakorlatilag - a hűség kritériumának, vagy legalábbis kívánatos külső kifejezőjének. Emiatt nem lehetett vonzó éppen azon öntudatos németek számára, akiket távoltartani vagy elvonni akart az őket veszélyeztető káros befolyásoktól. A Hűségmozgalom a magyarosodott vagy magyarosodó néprész mozgalma volt és maradt, mindössze néhány tízezres bázissal azon belül is. De a hazai német ellenállás gyengeségét legfeljebb akkor lehetne felróni, ha a magyar ellenállás nem lett volna épp olyan gyenge. Az a csekély - és a német megszállás után, tehát a legkritikusabb időszakban teljesen meg is szűnt - támogatás, amelyet a Hűségmozgalom a magyar kormánytól titokban kapott, inkább csak arra volt jó, hogy - mint kötődés az ellenforradalmi rendszerhez - a háború után kompromittálja a Hűségmozgalmat az új rezsim szemében. Az a körülmény pedig, hogy a Hűségmozgalom annak idején elszigetelődött a magyarországi függetlenségi mozgalom, ellenállási mozgalom baloldali erőitől, s hogy az ellenforradalmi rendszer szembefordítani is akarta a németlakta területeken néhány ezer németre támaszkodó Szociáldemokrata Párttal, illetve a legfeljebb pár száz németre számítani tudó kommunistákkal, szintén hozzájárult a Hűségmozgalom érdemei semmibevételének megkönnyítéséhez 1945 után.

A második világháború éveiben a magyar kormány részben - (mint az SS-hadkiegészítések ügyében) - a német birodalmi kormánnyal kötött egyezményekben, részben - (mint a Deutsche Jugend engedélyezésénél) - rendeleti úton, részben - (mint pl. a Német Népsegély, a Deutsche Volkshilfe esetében) - hallgatólagos tudó-