Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Tilkovszky Loránt: A magyarországi németek szerepe a második világháborúban és ami utána következett
22 Új Dunatáj 1994- december Tilkovszky Lóránt A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK SZEREPE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT A magyarországi németség - egy hazánkban évszázadok óta együttélő, országunk gazdasági és kulturális gyarapításában nagy érdemeket szerzett értékes nép - másodikvilágháború utáni tragikus sorsa előzményeivel kíván foglalkozni ez az írás. Ma már, fél évszázad távlatából, az előzmények tekintetében is bizonyára elfogulatlanabbul és higgadtabban vizsgálhatjuk a kérdést, amely körül annyi fájdalom és szenvedély, értetlenség, sőt igaztalan vád, gonosz indulat is kavargóit, annyi ködösítés, sőt hamisítás történt. A második világháború évei alatti magatartása következtében a magyarországi németség csak magának köszönheti - mint annak idején hangoztatták - megérdemelt sorsát, vagy csupán ártatlan áldozata egy régóta jól ismert nemzetiségellenes, önző, sovén magyar felfogásnak és politikának? Lehet-e, szabad-e kollektive felelőssé tenni egy egész népcsoportot a népcsoportvezetőség politikájáért, amelynek ki volt szolgáltatva, s amelynek mozgásterét különben is Hitler-Németország és Horthy-Magyarország szövetséges, sőt fegyvertársi viszonya s konkrét egyezményei határolták körül? Ahogy nem vették figyelembe kiszolgáltatottságát, úgy nem méltatták figyelemre ellenállásának megnyilvánulásait sem. A háború évei: hatalmas próbatétel nemzetek és nemzetiségek számára. A nemzeti kisebbség magatartása nem választható el a hatalmat gyakorló többségi nemzetétől. Ha ez utóbbi tartósan harmonikus együttélést és együttmunkálkodást tudott biztosítani, akkor ez kritikus viszonyok között is kiállja a próbát. Sajnos ez a harmónia már a két világháború közötti időszakban sokat romlott amiatt, hogy a nemzetiségi identitáshoz való ragaszkodásnak csak úgy lehetett esélye a Trianon után alaposan felerősödött asszimilációs hatásokkal és törekvésekkel szemben, ha a nagy német népközösség (deutsche Volksgemeinschaft) - mindenekelőtt Németország - támogatását igényelte és vette igénybe. A magyarországi németség természetesen neheztelt a jogos nemzetiségi igényekkel szembeni magyar értetlenségre, gáncsoskodásra, s hálás volt viszont a német népközösség szolidaritásáért, mellette való kiállásáért, erkölcsi és anyagi támogatásáért. Ugyanakkor tapasztalta a korabeli magyar politika - revíziós politika - rászorultságát Németországra, s hogy a magyarországi németség ügyeinek külső pártfogolását kifogásolja ugyan, mint beavatkozást a hazai szuverén nemzetiségpolitikába, de végül is - éppen ezért - sokban tolerálja. Németbirodalmi ismert társadalmi szövetségek és intézetek, amelyek a