Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
Íme, hát megleltem hazámat”... 13 sorok azonban egyértelműen arra engednek következtetni, hogy pszichoanalitikus jellegű, szabad asszociációs technikával készült szövegek írásáról történt egyezség terapeuta és páciense között. Ha el is fogadjuk, hogy ilyenek készítésére Gyömrői Edit nem ösztönözte József Attilát, gyártásukat tudomásul kellett, hogy vegye és el kellett, hogy fogadja. Két másik szöveg kíséretében az idézett írás is az analitikusnőtől került a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Szabad ötletek jegyzéké-ben a költő ugyancsak említést tesz álomleírásokról, amelyeket „Rapaportnak szállított”. Szállítani csak azt lehet, amit megrendeltek... A két terapeuta egyaránt tudta és hangoztatta, hogy ilyen szövegek készítése se nem hasznos, se nem tanulságos a kezelés szempontjából, mégis elkövették azt a szakmai hibát, hogy hozzájárultak megszületésükhöz. Ez is egy adalék ahhoz, hogy aligha álltak hivatásuk magaslatán... Szigeti Lajos Sándor Amikor engem Szabolcsi professzor megbízott a „Ritkás erdő alatt” c. vers elemzésével, megírtam. Magam is úgy gondoltam, hogy erotikus szövegről van szó. Kétszer dobták vissza a Tankönyvkiadó nem szakmai lektorai. Nyilván a középiskolásokat, tanárokat féltették attól az értelmezéstől, amit ott kaptak volna. Ezért lábjegyzetekkel oldottam meg: Stoll Béla szíves szóbeli közléseként adtam meg a nem publikált szövegrészt. Természetesen Stollal nem beszéltünk erről, de elfogadta a Tankönyvkiadó. Nem lehetett hivatkozni erre a részre, azonban lábjegyzetben ott volt, ezután a két nem szakmai lektor sem utasította vissza. Ennyi tulajdonképpen a magyarázat. Bókay Antalhoz kapcsolódva: nem tartok attól, hogy túl provokatív dolgok történhetnek ezen a területen, hasonló gondolat elhangzott már, le is íródott, mint amit Bókay Antal mondott. Bori Imrének az avantgárd sorozatában a Szürrealizmus ideje című munkájáról van szó, abban Bori Imre azt írja, „amennyiben ez költői szöveg, én annak tartom, akkor ez nem a magyar, hanem az európai szürrealizmus csúcsa”. Hát mi ez, ha nem provokáció és azóta is itt vagyunk. N. Horváth Béla Szeretném, ha még rövid ideig időznénk a kutatás témakörében. Amikor a Tasi József által szervezett konferencia* anyaga megjelent, többféle rezonanciája volt ennek a kötetnek. Számomra hangsúlyos, artikulált vélemény volt az, amely a mai József Attila kutatást pszichologizmussal vádolta. Tulajdonképpen jogos-e ez a vád? És mégegy dolgot fölvetettek, hogy „a motívumelemzés pedig kifulladt”. ‘A Dunánál PIM 1994. április 11-12.
