Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
,Íme, hát megleltem hazámat”... 7 zött írott szövegeket tartalmazza. Az anyagnak ez a fele 1995 könyvhetén az Osiris Kiadó gondozásában lát napvilágot. Az 1930 és 1937 vége között született szövegek sajtó alá rendezésére és jegyzetelésére csak később kerül sor. Mindkét rész két-két kötetből áll. Az első kötet nem tartalmaz mást, mint a főszövegeket és a kritikai kiadások esetében megszokott szövegjegyzeteket. Ezt Horváth Iván és csapata készíti el. A második kötetben azok a tartalmi kommentárok találhatók, amelyeket én fűzök az egyes cikkekhez vagy töredékekhez. A szövegek és a hozzájuk fűzött magyarázatok tehát egyidejűleg, párhuzamosan tanulmányozhatók lesznek. A kiadásban előforduló szövegek egy részét megtaláljuk az 1958-ban megjelent kritikai kiadásban. A nyolcvanas években azonban nagyszámú József Attila-kézirat került elő. Ennek az együttesnek egy hányada a már ismert írások kis mértékben eltérő variánsa. Igen sok olyan darab van azonban, amely teljesen ismeretlen. A költő ugyanis nagy töredékgyártó volt. Elkezdett írni valamilyen cikket, értekezést, de nem volt megelégedve vele, megpróbálta másképpen megfogalmazni, majd harmadik változatot is kialakított. Nemegyszer előfordult, hogy végül még ezt, a legérettebb variánst is félbehagyta, nem tette közzé. Annál azonban többre becsülte az ilyen töredékeit, hogy egyszerűen kidobta volna őket. Megőrizte kéziratait és gépiratait, s ezt tették később hozzátartozói, barátai is. Az évek során az anyag egy része elkallódott, s ez az elkallódott kéziratcsomag (vagy annak egy része) került most elő. A József Attila-kutatás területén egyebek között a gondolkodó, értekező József Attila értelmezésével foglalkozom, így hát érthető, hogy számomra ezek az újonnan előkerült töredékes írások igen becsesek. Jelentőségüket egy példával szemléltetem. Ismeretes, hogy az Összes Művek III. kötete 1958-ban Esztétikai töredékek címmel publikálta a költőnek egy művészetbölcseleti tárgyú kéziratát. AJózsef Attila-kutatás ezt a befejezetlen írást 1934-1935-re helyezte, s ebben a kontextusban értelmezte. Ennek a gondolatmenetnek most új kéziratos és gépiratos részletei kerültek nyilvánosságra. így lehetővé vált a részek közötti helyes sorrend, a különböző keletkezési rétegek helyes szétválasztása. Sőt mi több, egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy korábbi hipotézisem, amely szerint a művészetbölcseleti töredék jóval korábban, 1928-1929-ben keletkezett, helytálló volt. Egy ilyen fontos írást 5 évvel korábbra datálni, mondanom sem kell, ez alapvetően megváltoztatja a gondolkodó József Attiláról alkotott eddigi képünket. Nem akarok kitérni a költő pszichoanalitikus szövegeinek közzétételével kapcsolatos provokatív kérdés megválaszolása elől, de koránt sincs olyan drámai eltérés köztem (és szerkesztőtársam: Horváth Iván), valamint Szabolcsi Miklós között, mint amit feltételezni lehetne azok után, hogy ő ellenvetéseket tesz és fenntartásokat fogalmaz meg az analitikus írások publikálásával szemben, mi pedig vállalkoztunk a kiadásukra. Felkértek bennünket erre a munkára, és nehogy azt higy
