Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám
Tisztelt Olvasó! Az Új Dunatáj első évfolyamának utolsó számát tartja kezében. Mint látható, igyekeztünk hű maradni Ígéretünkhöz, és többféle témát felölelő, különböző nézőpontokat megjelenítő lapot akartunk - és akarunk - szerkeszteni. Jelen számunk József Attiláról szóló beszélgetése nemcsak azért tarthat számot olvasóink figyelmére, mert a legnevesebb kutatók közé tartozó szakemberek eszmecseréjét rögzíti, hanem a költő értékelésében megjelenő vélemények okán is. Fájdalmas aktualitása van a magyarok, németek, székelyek együttélését, pontosabban a németség kitelepítését felidéző összeállításunknak. ötven éve, hogy a háborús szenvedések, rémségek után a kollektív bűnösség hazug ideológiájától vezérelve az évszázadok óta országunkban élő németséget megfosztották emberi jogaitól, és választott hazája elhagyására kényszerítették. Lapunk az itt maradt németség kultúrájának ápolását is feladatának tartja, s a jövő évben egy német nyelvű különszámban szeretnénk metszetét adni e ma is gazdag irodalomnak, művészetnek. Tisztelt Olvasó! A sokféleség, a nézetek pluralizmusa, az álláspontok kölcsönös tisztelete nem az értékek feladását jelenti értelmezésünkben, hanem azt a toleráns humanizmust, amely nélkül elképzelhetetlennek tartjuk jövőnket. A reményeink szerint békés, boldog új esztendőt is. A szerkesztőség
