Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Tóthné Litovkina Anna - Nagy Janka Teodóra: Aki keres,az talál?
60 Új Dunatáj 1996. szeptember évesig) házasság céljából. Egy gyermek nem akadály. Találkozás 1994 nyarán Magyarországon. Mindenképpen fényképes leveleket kérek. »New Jersey...«”. A felsorolt négy alapvető csoport mellett a hirdetők más kisebb értékeket is feltüntetnek. A férfiak 1 1,1%-a (11) és a nők 5,8%-a (4) említi, hogy mentes a káros szenvedélyektől (ital, cigaretta). A férfiaknál leggyakoribb klisék: „káros szenvedélyektől mentes” (6), „nem dohányzó” (4), „józan életű”, a nőknél: „nem dohányzó” (3), „káros szenvedélyektől mentes”. A rovatok jellegének megfelelően kevés hirdető közöl információt szexualitásáról. Anyagunk egyetlen női hirdetője szól erről („igazi nő kettesben”), három férfi „szeretkezésről” beszél, illetve a „testi örömök magas fokon” kifejezést használja. Vallásukat meglepően kevesen, s akkor is értéktételezés nélkül, csupán információként említik (1 férfi, 1 nő). Ugyancsak ritkán, mindössze 4 férfi (4,4%) esetében jelenik meg a hirdető egészségi állapotára utaló adat („enyhén sérült”, „időleges szájhiba”, „mozgássérült”). A szövegekben a keresett féllel szembeni elvárások is körvonalazódnak. A hirdető férfiak 36,4%-a (36), a nők 46,4%-a (32) fontosnak tartja meghatározni a keresett személy életkorát. Általában egy életszakaszt jelölnek meg, például egy évtizedet (14 nő, 18 férfi), vagy korhatárt (11 nő, 7 férfi), illetve egy adott korú személyt keresnek (4 nő, 5 férfi). De vannak, akik egyszerűen csak „fiatal” (3), „fiatalos” (2) vagy „nagyon fiatal” társra vágynak. Korkülönbségről csupán 32 hirdetésben esik szó (férfi: 19,2% (19), nő: 18,9% (13)). A keresett személy külsejére vonatkozó elvárásokat a férfiak 51,5%-a (51), a nők30,4%-a (21) jelzi. Milyen legyen a nő? Bár a szépség a paraszti társadalomban például sosem volt fő szempont a párválasztás során (a népi bölcsesség szerint: „Szépséggel nem lehet jóllakni”, „A széppel főtt káposzta soha nem jó, csak a jóval”), a mai hirdetéseket feladó férfiak fontosnak tartják, hogy a hölgy legyen „csinos” (25), „szép” (5), „reprezentatív” (3), „helyes” (3), „ápolt” (2), „kellemes külsejű (megjelenésű)” (2), „nőies” (2), „bájos” (2), „széparcú” (2), „jóképű”, „dekoratív” vagy „nőiesen vonzó”. Legyen „jó alakú” (7), „karcsú” (6), „filigrán” (4), „vékony” (2), „arányosan telt”, „darázsderekú”, „manöken alkatú”. Három férfi a kívánt magasságot is feltünteti. Talán udvariasságból, de a hölgyek súlyát nem említik. Igen ritka a hajszín („barna”), nem is fordul elő a szemszín kikötése. Egy fiatal ember ragaszkodik ahhoz, hogy párja „ifjúsan kis keblű” legyen. S most lássuk, milyen legyen a férfi külseje! Amíg a férfiak szemében uralkodó érték volt a „csinosság”, addig a hölgyek szemében a férfi szépsége nem túlságosan becsült tényező. (Emlékezzünk csak a népi mondásokra: „Szépséget nem esznek kanállal.” „Elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.”) A hirdető hölgyek közül mindössze 4 tartotta lényegesnek a férfi külső értékeit („jó megjelenésű” (2), „kellemes külsejű (megjelenésű)” (2)). Fontosabb volt magassága (legyen „magas” (10),
