Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
Ágh László • Megbocsáthatő-e a bűn? 19 Ágh László MEGBOCSÁTHATÓ-E A BŰN? (Kérdések Mészöly Miklós: Megbocsátás című regényéhez) 1. Első rápillantás: (Az interpretátor alapállása) - A befogadás kísérlete előtt Az interpretátor méltatlanul nevezi magát így, hiszen csak kérdez. Kérdezése ugyanakkor válaszok csíráit tartalmazza, mely válaszok végén mindazonáltal kérdőjelek vannak. Az alapállás tehát filozófiai, nem is lehet más1. A kérdezés a válaszok igénye nélkül persze nem sajátja a filozófiának, néha mégis előfordul, hogy ehhez folyamodik. Jelen esetben nem erről van szó, hiszen az interpretátor nem filozofál, csak beszél a beszédről. Interpretál, félig-meddig tudományos közegben mozogva, de mentesen mindenféle teorikus ígérettől.2 Nem folytat elméleti diskurzust, csak gondolkodik.3 1 Irodalomtudomány és filozófia viszonya problematikus. Nyilvánvaló, hogy a filozófia az amely inspirációja, vagy inkább alapja lehet az irodalomtudománynak. Kérdés persze, hogy mennyiben tarthatjuk szilárd alapnak? 2 Az irodalomtudomány teoretikus megalapozása a „beszéd a beszédről” fogalmában ragadható meg, amely szükségképpen metaforikus ugyan („a metafora metaforája”J), de ugyanakkor fellép az adekvát tartalom megragadhatóságának ígéretével, az adekváción értve itt valamely fennálló elmélettel kompatibilis fenomén-rendszer kidolgozását. E fenomén-rendszer lesz aztán alapja a beszédnek, s válik az értelmezés fundamentumává, a „hermeneutikai kör”2 közép- és kezdőpontjává. Minden irodalmi műről való beszéd pusztába kiáltottnak tűnik szilárd teoretikus fundamentum hiányában. A filozófia „szigorú tudomány”3 voltánál fogva feljogosítottnak érezheti magát arra, hogy egy ilyenfajta beszéd tere legyen, mely - bizonyos értelemben korlátozott térben - az irodalom egyáltalán megérthető4. „Az esztétikának fel kell oldódnia a hermeneutikában”5, s filozófiának a megértésre vonatkozó diszciplínájában. A modern hermeneutika a metafizikával szemben képes arra, hogy a „poszt” korában is menedék legyen a szavak, beszédek, szövegek viharában. Ezen menedék nélkül ugyanis a beszéd otthontalan lesz, „el-posztul” a szétdaraboltságban. Mindez nem tudományos forradalom, vagy „paradigmaváltás”6, de nem is valami korábbihoz való visszatérés, egyszerűen csak egy szemléletmód tudatosulása. Ha feltesszük a kérdést, miben áll ez a szemléletmód, s mi az a motiváció, amely a kérdezést inspirálja, nyilván valamilyen előzetes megértés által megpillantott horizontot tárhatunk fel, mely horizont aztán megközelíthetővé válhat, amennyiben a kérdezés megtörténik, s tevékenységgé válik. Ez a tevékenység az, amelyben a filozófiailag alapozott előfeltevések és korlátok által koordinált „jelenvalóiét” befutja a maga „hermeneutikai körét” a megértésben, s eljut ahhoz az objektumhoz, amelyet az irodalomtudomány művelői így vagy úgy műnek7 neveznek. Nem térek ki ott most arra a kiterjedt és itt-ott elmérgesedett vitára, amely a mű mibenléte körül folyt és folyik, mert ez a fenti szemléletmód kereteiben nem értelmezendő, inkább annak filozófiai előfeltevéseihez kapcsolódik. (l:vö. Paul Ricoeur írásával: Metafora és filozófia-diskurzus, in. Szöveg és interpretáció, s$erk. Bacsó Béla, Bp. Cserépfalvi, 1991. 2:vö. Hans-Georg Gadamer főművének a hermeneutikai körről szóló részeivel: Igazság és módszer, Bp. Gondolat, 1985. 3:vö. Husserl híres írásával: A filozófia, mint szigorú tudomány, Bp. Kossuth, 1993. 4: vö. Eric Donald Hirsch megállapításával, mely szerint: „...a kor társ művek (saját kulturális jelenünk produktumainak) megértése is - csakis közvetett és konstruált lehet. “ Validity in interpretation, 1967, idézi Veres András: Irodalomértés és értékorientáció című tanulmányában, A strukturalizmus után, Bp, Akadémiai, 1992. 263. p. 5: Gadamer híres megállapítása ebben a helyzetben felettébb relevánsnak látszik. 6:vö. Thomas Kuhn híres művének elsőfejezeteivel a paradigma fogalmáról: A tudományos forradalmak szerkezete, Bp, Gondolat, 1984. 7: Roman Ingarden definíciójáról nem szabad megfeledkeznünk, miszerint: „Mindenekelőtt teljesen kívül marad az irodalmi művön maga a szerző, sorsával, élményeivel és pszichikai állapotaival együtt.“ „Másrészt nem tartoznakfelépítéséhez az olvasó tulajdonságai, élményei, illetve pszichikai állapotai.“: Az irodalmi műalkotás, Bp, Gondolat, 1972.) 3 Érdekes összevetés kínálkozik Heidegger írásával: Mit jelent gondolkodni? in. Szöveg és interpretáció, Bp, Cserépfalvi, 1991.
