Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Solymár Imre: Baka István diákkora, s "legboldogabb" esztendeje, 1965
Solymár Imre • Baka István diákkora, s „legboldogabb” esztendeje,... 27 A gyermek (elmondja egy katona) Részlet az ’’Eroica” című játékból A harctéren is jártak fiúk, ha szünetelt a harc, virágot szedni lányok jöttek és csajkánkkal a patakhoz elszaladtak, hogy vizet hozzanak. Egészen addig eljátszadoztak, futkostak köröttünk, és énekeltek, amíg egy napon (pedig fegyverszünet volt, pontosan emlékszem még rá) fáradt röptivel sasként csapott le egy repeszdarab, s egy kisfiú: „jaj”, ennyit suttogott, véres belekkel ontotta magából az ártatlan test attribútumát: húscafatokat, vért, az életet. Pedig fegyverszünet volt. Elszaladtak. És izzadt arcunk torz fintorba fúlt aztán, ha délben felmarta a por az arcot és cserepes ajkainkkal hiába vártuk: vizet hozzanak, és sisakunkat virággal díszítsék. Még két hét múlva is találtam egy szál margarétát, géppuska csövéből hullott ki az első lövés után. S elgondoltam - fiam lesz, így akartam helyrehozni a véletlen lövést, hiszen tudom, hogy nem rosszakaratból lőtt az a másik, mert fegyverszünet volt akkor, és mindenhol gyermekek szaladtak a lövészárkok között Szekszárd, 1965. nyár eleje
