Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Solymár Imre: Baka István diákkora, s "legboldogabb" esztendeje, 1965
Solymár Imre ■ Baka István diákkora, s „legboldogabb” esztendeje,... 21 SOLYMÁR IMRE Baka István diákkora, s „legboldogabb” esztendeje, 1965 A régi Szekszárdot, melyre magam is emlékszem, diákkorunk idején - ma már tudjuk - a Sátán és a Jóisten lakta. A „porban és sárban fetrengő, a reménytelenség macskaköveivel kirakott kisvárost” természetesnek éreztük, kamaszos érzelmi vergődésünkkel, bizonytalanságunkkal. Annál tudatosabban: a jövőre-készüléssel. Levélbarátságom Baka Pistával a nevezetes 1965-ös esztendő kora tavaszán kezdődött. Előző év szeptemberétől Merő Bélával leveleztem, így szereztek tudomást a garaysok a bonyhádi „Kéri” költő-író-tudós önképzőkörös önjelöltjeiről. S ami számukra egyenesen „szenzációs” volt, ebben a valójában közgazdasági szakközépiskolában - elfogadható rendszerességgel - „igazi” nyomdában készült, terjedelmes folyóirat jelent meg, a „Bonyhádi Közgazdász”, melynek számait - saját írásaimmal - Merőnek is, Bakának is megküldtem. Akkor még egyikük sem látott nyomdafestéket. Már az is élményszámba ment, mikor - tanulva, tudva a gépírást - a kéziratban kapott verseket gépiratban juttattam vissza, ilyen lesz, ha majd nyomtatva látod! Mindnyájan készültünk - valami nagyra, nemesre. Fürkészve kutattuk, mihez van és van-e egyáltalán elég tehetségünk. E barátságokban - aspirációim mellett - kezdettől fogva felvállaltam a precíz írnok ifjonti szerepét, aki a kéziratokat megőrzi, akitől egy elkallódott vers évtizedekkel később is kérhető, mint ahogy ez történt is. E néhány közreadott diákköri Baka-vers, s az emlékezés - úgymond - „röpke látogatás 1965-be”. - Miért fontos - kérdezhetnők - a Baka-életmű szempontjából éppen ez az esztendő? Az 1991-ben megjelent „Beavatások” ámü gyűjteményes kötetében olvasható a borzongató novella: Margit. A költő 33 évesen a Sátántól - ki Koleszár Béla (elhunyt) szekszárdi órás testi mivoltában s műhelyében tovább viszi az ipart, hatalma birtokában időmérők mellett ezúttal a végtelen időt is reparálja -, ajánlatot kap: „Felajánlom neked, - így Lucifer -, hogy megpróbáld helyrehozni mindazt, amit felesleges és céltalan életed során elrontottál. Felajánlom a sikert és a bol-dogságot, ha elég elszántnak bizonyulsz, hogy megszerezd magadnak. S mindenekelőtt felajánlok egy röpke látogatást 1965-be, mert minden későbbi sikertelenséged okát akkori balfogásaidból eredezteted. Térj hát vissza kamaszkorod világába felnőtt férfiként, és próbáld meg leszakítani azokat az örömöket, melyeket gőzös és éretlen sihederfővel nem voltál képes kitépni a sors fukar kezéből.” Mire Istvánunk zavartan válaszol: „Nem tudom... Valóban szívesen visszamen-
