Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel

magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. I. 426. Ez azonban elpusztult. A ma álló őrtornyot Garai László nádor építette a XIV. század első félében. Lócsy Erzsébet: Előzetes jelentés a simontornyai várban végzett építéstörténeti kutatásról (i960, 1964-1966). Archeológiái Értesítő, 1974. 127—138.

14. A félsorok váraik nem egy időben és jórészt nem a török korban épültek, de aprólékos korhozkötésük nem lehet feladatunk. Ez helytörténészek és régészek közös munkája kell legyen.

15. A népetimológia szép példája a feljegyzett monda. A földvár belsejében azonban az 1900-as években bronzkori umasírokat találtak, később pedig kora vaskori cserepeket. Lényegében tehát őskori földvárral van dolgunk. Csalogh József: Őskori földvár-kutatásunk. Archeológiái Értesítő, 1952. 93.

16. Sióagárdtól északra, a Sárvíz egyik szigetén magasodtak Anyavár falai. A közeli Janya-puisztáról terepbejáráskor XIVXV. századi település maradványai (kályhaszem) kerültek a szekszárdi múzeumiba. Leltári szám: 66.3.2. Jaayát 1447-ben, 1498-ban és 1510-ben említik az oklevelek a Bodó család birtokaként. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1897. III. 414. Anyavár eleste (1543?) az egész Sárvízvölgyet megnyitotta a hódítók előtt. Színén Csausz: Az 1543. évi hadjárat. Kiadta Thury József: Török történetíróik. Budapest, 1893. I. 321—322. Anyavárra lásd még Dselálzáde Musztafa: Az országok osztályai és az utak felsorolása. Kiadta Thury József: Török történetírók. Budapest, 1896.

II. 243-17. Jeni- vagy Nova-Palánka i596jban épült a Sárvíz ifolyón lévő fahíd védelmére. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Kiadja Karácson Imre. Budapest, 1904. 206. - Lehet, hogy a gyűjtő innen s nem a néphagyományból merítette adatát?

18. Gaál Attila: Szekszárd-Palánk. Archeológiái Értesítő, 1979. 291-292. - Gaál Attila: Szekszárd-Palánk. Sz. Burger Alice szerk.: Az 1978. évi régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 32. Budapest, 1979. 135—136. - Gaál Attila: Szekszárd'Újpalánk. Sz. Burger Alice szerk.: Az 1980. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek. Ser. II. No. 34. Budapest, 1981. 177-19. Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: Tolna

megye Pesty Frigyes Helynévtárában. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. 1971—1972. 271-332. II. rész ugyanott. I975_I974- 297—339-> M. rész ugyanott

1975-1976. ,279-360.

20. Pesty Frigyes 1889-ben hunyt el. Századok, 1889. 801.

21. Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: Tolna megyei tapasztalatok Pesty Frigyes Helynévtárának hasznosíthatóságáról a középkori településtörténeti kutatásokban. Szerk.: Müller Róbert: A településtörténeti kutatás módszerei. Veszprém, 1974. 41-59.

22. T. Polonyi Nóra: Egy tolnai táj a XVIII. században. (Kísérlet kéziratos térképeink forrásértékének vizsgálatához.) Értekezések 1964-1965. Budapest, 1966. 223 -282.

23. Itt hívjuk fel a figyelmet néhány alapvető tanulmányra. Ifj. Szakoly Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (1969) 5-65. - Csorba Csaba: A Sárvíz mente településtörténete a X-XVII. században. Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (1972) 49-91. - Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, 1973-1974. 259-295.

67