Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Várady Zoltán: Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek
Megyénk legújabb történetét - többek között - azért érinti különösebben ennek vizsgálata, mert a Volksbund-ellenes mozgalom 1942. január elején ,,Hűséggel a hazához’’ elnevezéssel Bonyhádon indult útjára. A héttagú bizottság mindegyike (Perczel Béla nyugalmazott főispán, Gömbös Miklós gimnáziumi tanár, Lehmann István orvos, Bauer József apátplébános, Kunszt Henrik gimnáziumi tanár, Thomka Gusztáv evangélikus hittanár, Krasznai István főszolgabíró) a helyi értelmiség soraiból került ki. A mozgalomnak kezdetben nem voltak írásban rögzített alapelvei. Álláspontja a Volksbund elvetése, az anyaországtól való elszakadás elítélése és a Magyarországhoz való bőség erősítése volt. A mozgalom rendkívül gyorsan terjedt Tolna megyében. A völgyiségi járásban már január végén, február elején megalakultak a néhány főből álló községi csoportok. Csakhamar távolabbi területek is csatlakoztak. A Hűségmozgalom a második világháború döntő fordulata, a sztálingrádi vereség után bontakozott ki erőteljes-ebben. A nagy kudarc bátrabbá tette a Volkskunden kívül álló hazai németeket, ugyanakkor visszafogta a Volksbund politikai hatását, amely a tömeges kilépésekben volt mérhető. Mivel 1942 végén, 1943 elején Magyarország németlakta vidékein fokozott érdeklődés nyilvánult meg a Hűségmozgalom iránt, a bonyhádiak 1943* március 15-én négyoldalas, nyomdai úton előállított felhívást tettek közzé, melyben meghatározták a mozgalom alapvető célját, módszerét, sőt szervezeti elveit is. Ettől kezdve Gervers—Molnár Vera : Valószínűleg sokan figyelemre sem méltatnák ezt a könyvet a cím elolvasása után. Még, ha átlapoznák, akkor .se látnának mást, csak egy tudományos sorozatban megjelent régészeti publikációt, pedig a szakmai szempontokon túlmenően számos információt nyújt a laikus, de történelemszerető ember számára is. Éppen a második jelzőn van a hangsúly. Természetesen nem a sírkövek száraz, tárgyilagos leírása, vagy a latin nyelvű feliratok betűzóse iránt várható az olvasóközönség kirobbanó lelkesedése, ám szerencsére a könyv két aspektusból közelíthető meg: egyrészt, mint tudományos munka elfogulatlan és sallangmentes anyagközlés, másrészt, mint a szűkszavú tények mögött feltáruló hajdani emberek, családok érdekes, de legtöbbször szomorú története: apró mozaiksizemcsék a soks-zor kegyetlen magyar történelem viharos, véres századainak nagy tablójáról. Az első szempont a szakmához, a jelen s jövendő kutatásához szól, a részletes vizsgálat és felhasználás a szakember feladata. A sírországos elterjedésének lehetünk tanúi. Ebben sokat segített a Die Donau című hetilap, melyet Berencz Ádám helybeli plébános jelentetett meg Apatinban. A Hűségmozgalomnak komoly érdemei vannak az eleinte önkéntes, majd később kötelező SS-tOiborzások elleni harcban, a német nemzetiszocializmus elvetésében, a Volksbund megtagadásában, a német fasizmus külföldi erőinek gyengítésében. Történelmietlen lenne úgy feltenni a kérdést, hogy a Hűségmozgalom miért nem keresett kapcsolatot a hazai baloldali mozgalmakkal, köztük az illegális kommunistákkal. Ez majdnem természetes, hiszen távol állt a társadalmi átalakulás gondolatától. Éppen ezért csak viszonylag későn, 1944-ben jött létre bizonyos közeledés. A szerző részletesen elemzi a Hűségmozgalom szervezeti felépítését, Voliksbund elleni harcát és küzdelmét az SS-toborzásokkal szemben. Jó áttekintést ad a háború után külföldön megjelent, rendszerint a Volksbund korábbi vezetőitől származó, memoár-irodalomról. Fehér István volt az első, aki annak idején rámutatott a Hűségmozgalom történeti és ideológiai jelentőségére és most - hosszú évek után - részleteiben is feldolgozta azt. A Nemzetiségi Füzetek 4. számaként, az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent kis kötet komoly nyeresége hazánk legújabb kori történeti irodalmának. S különösen az Tolna megye helyitörténetét illetően. (Akadémiai Kiadó, 1983.) t KŐHEGYI MIHÁLY Sárospataki síremlékek kövek stílusbeli, ábrázolási párhuzamai, a kőfaragóműhelyek megállapítása, a kormeghatározás, valamint az előkerülési helynek, a sárospataki plébániatemplomnak az építéstörténete a történettudományok vizsgálati körébe tartozik. A második szempont az, ami felkeltheti a nem szakmabeliek érdeklődésiét is. A szerző ugyanis nemcsak a sírkövek leírását, az alapos levéltári munkát követelő történeti összefüggéseket tartotta szem előtt, hanem ahol lehetett, a hideg márványba vésett név mögött rejtőző, egykor élt hús-vér személyre vonatkozó adatokat is összegyűjtötte. így szinte filmként peregnek le előttünk a vár és templom históriájának eseményei. Nagyon hasznos tudnivaló, hogy általában a plébániatemplomban való temetkezés csak kevesek kiváltsága volt. Sokkal nagyobb számban található sír a templomon kívül a középkor folyamán. Ez a kerítőfallal övezett terület, a cinterem (a latin cimiterium, temető szó ,,megmagyarított” alakja) szolgált a 77
