Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Feld István - Koppány Tibor: Az ozorai várkastély
varba is beugró nagyterméből lehetett kijutni egy könnyebb szerkezetű, festett mintás ülőfülkékkel kialakított, ugyancsak fedett erkélyre. Az ettől nyugatra eső kisebb térből nagyobb zárt erkély nyílott. Az északnyugati helyiségek szolgálhattak a várúr lakosztályául, míg a kjeleti szárny középső terét fel,tételesen - csupán magasan ülő, alul rézsűsen lezárt ablakai alapján - az írott források szerint Szent Fülöp és Borbála tiszteletére szentelt - várkápolnával azonosítjuk. A palotaépület lényegében egyemeletes volt, csupán néhol figyelhettünk meg közelebbről még nem értelmezhető, külső ablakkal is megvilágított, kisebb, második emeleti tpreket. Ennek megfelelően a pártázatos külső falak eltakarhatták az épületszárnyak mögöttük kialakított féltetőit, s maga az épület így szinte toronyként jelent meg. Megfigyeléseink szerint északon vagy délkeleten nem, emelkedhetett még egy külön torony, ilyen elméletileg csak a török hódoltság koráiban elpusztult délnyugati részen képzelhető pl, esetleg a kapu felett. A középkori belső homlokzatokat nem ismerjük, nem tudjuk azt sem, milyen volt az udvar pilléres folyosója felső részének, vagy kútházának kiképzése, s még az sem tisztázott, hogyan közlekedtek az egyes szintek között. Az azonban már az eddigi kutatásaink alapján is egyértelmű, hogy az ozorai zárt udvaros várkastély kerek saroktornyos fal szorosával annak a középkori vártípusnak képviselője, amelynek talán legelső és egyben legismertebb emléke a négy saroktornyos diósgyőri vár. Az eddigi szakirodalom szabályos alaprajzú, belső tornyos váraknak nevezi őket, és Disgyőrön kívül ide sorolja Várpalotát, Tatát, Pozsonyt, Zólyomot, és Véglest. A felsorolt várak építésének ideje a 14. század közepétől a 15. század közepéig tart, a középkori Magyarországon tehát egy évszázadon keresztül épültek ilyen formájú várak. Az Anjouk által emelt Diósgyőr és Zólyom, a Zsigmond-kori Tatához, Pozsonyhoz, Végleshez hasonlóan királyi építésűek, Ozora volt talán az első, melyet nem az uralkodó építtetett. A művészettörténeti írások véleménye szerint alaprajzi elrendezésük és tömegkialakításuk itáliai ihletettségű, részletképzésükben pedig a közép-európai gótika formái az uralkodók, ahogy ezt Diósgyőr, Zólyom és Pozsony után most már Ozora feltárt részletei is egyöntetűen igazolják. Funkciójuk, egész elrendezésük és felépítésük középkori várainkkal szemben könnyedebb, levegősefob, nem egészen alaptalanul merült fel tehát az a kérdés, szabad-e őkpt egyáltalában a várak közé sorolnunk és nem inkább egy másik építészeti műfaj, a várkastélyok között kellene-je helyüket keresnünk. D. Menclová huszonöt évvel ezelőtt a kérdés felvetése nélkül sorolta őket oda, és mint láttuk, éppen Ozora vizsgálatában látta a magyarországi várkastély fejlődéstörténetének legjobban kutatható példáját. Az olasz művészettel való kapcsolatait sem véletlenül emelte ki. Filippo Scolari magyarországi építkezéseinek vezető építésze ugyanis az ő hívására 1409. óta itt tartózkodó firenzei Manetto Ammanatini volt. Elképzelhető, hogy az ozorai várkastély építőjét az ő személyében kell keresnünk. Az épület szabályos alaprajzában, árkádos udvarában a korabeli itáliai casfjellók általa tervezett hazai párját látjuk. Az épületbelsők nagyfokú pusztulása miatt nem sikerült igazolnunk - mint ahogy nem is cáfolhattuk - azt a korai hagyományt, miszerint a vár kápolnáját az ugyancsak Pipo hívására Magyarországra jött Masolino festette ki 1425-1426. körül. Ozora gótikus várkastélyát Hédervári Ferenc idejében - talán az 1491. évi ostrom következményeként - kisebb Reneszánsz átalakítás érte. Néhány gótikus nyíláskeret helyére reneszánsz került, ekkor, vagy nem sokkal korábban megsemmisült a nyugati nagy erkély, új kandallókat helyezték el, s talán az udvari pilléres folyosó egy bábos korlátot kapott. A főúri hatalmat reprezentáló, kényelmes lakóhelynek épült, s így katonai szempontból jelentéktelen épület pusztulása a török hódoltság idején indult meg. E pusz-O
