Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Feld István - Koppány Tibor: Az ozorai várkastély

hordták el az utolsó évszázadok során. Itt ezért ásatásunk csak török kori kutat, igen sok kerek szemétgödröt, földbe mélyített házmaradványt, s nem várt leletként egy, a vár építését jóval megelőző, kora vaskori település részleteit találta. Ezzel szemben a nyugati oldal még befejezetlen kutatása során eredeti állapotában figyelhettük meg az épület változatos történetét visszatükröző vastag rétegsort. A felső, 18. századi építkezésekből származó törmelékrétegek alatt egy leégett török kori falu építményei kerültek napvilágra. A vár őrsége itt építette fel fából, agyagtapasztásos fallal, de sokszor középkori kőfaragványokból, téglából egyszerű, putri formájú házait, tűzhelyeit, s más, eddig még teljesen nem azonosított szabadtéri építményeit. Sok olyan értékes kőfaragvány is előkerült ezekből a török kori építményekből - elsősorban az eredeti belső várkapuhoz vezető rámpa támfalából -, melyeknek (egykori helyét hiába keressük a várpalotában, viszont jól értelmezhetők, mint a gótikus plébániatemplom töredékei.

A 15. századi várkastély védelmi jellege ellen szól, hogy a belső várkapunak nem volt felvonóhídja, előtte nem a váraknál szokásos farkasvermet, hao|em egy nagyobb, boltozott, vízgyűjtő aknát ástunk ki. A török kori településréteg alatt, néha elbontott késő középkori építmények alapfalainál, betömődött csatornákban Filippo Scolari és főleg a Héderváriak udvartartásának szemétrétege jelentkezett, változatos kályhacsempék, hazai - Budán és a környéken készült - valamint import - olasz, cseh - háztartási és díszedények töredékeiből. Az egyik földszinti helyiségben feltárt aknából több, közel ép állapotban lévő cserépedény és Zsigmond-kori kályhacsempe mellett velencei üvegedények, színes ablakszemek kerültek elő. A török hódoltság korának tárgyi emlékei közül a kisázsiai Iznikben készített fajanszok, valamint a bosnyák származású katonák által készített, rendkívül egyszerű és durva, több évszázados fazekashagyományt őrző edények említendők meg. De a leletek között kell felsorolnunk a törmelékrétegekben vagy elfalazásban talált kőfaragványokat is: elsősorban gótikus nyíláskereteket, nagy mennyiségű, igen finom részletekkel rendelkező vörösimárvány-töredékpt, melyek egyértelmű értékelését még nem végeztük el, valamint kevesebb reneszánsz ablakkeretet, bábos korlát, kandalló töredékeit.

Az eddigi ásatás során fény derült arra, hogy Ozorai Pipo székhelyének felépítéséhez hatalmas földmunkákra volt szükség: a keleti oldalon emelkedő domb egy részét elhordták, s a mélyebb nyugati területeket töltötték fel az innen nyert földdel. Az udvar is jelentős feltöltést kapott, nqm is beszélve a várárok kimélyítéséről.

,Az eddigi történeti és régészeti kutatás eredményeit összefoglalva, Filippo Scolari 1416-ban nyert királyi engedélye alapján építtette fel székhelyét Ozorán, a Sió menti domboldalon, a feltehetően már korábban is álló plébániatemplom mellett. Az 1426- ban már teljesen készen álló, téglából emelt díszes rezidencia egy szabályos négyzet alaprajzú, igen magas palotaépületből s az azt körülvevő, hasonló várfalból állt, mely utóbbi sarkain nagyméretű, kerek tornyok emelkedtek. A várfal előtt árok húzódott, az egyszerűbb külső kapu a déli oldalon volt, míg a palotaépület bejárata a nyugati homlokzaton nyílott.

A földszinti részen enyhén rézsűson kiképzett, hengeres övpárkányokkal tagolt, felül bizonyára magas pártázattal lezárt külső falakkal megépített palotaépület négy, nem egészen szabályos szárnya négyzetes középudvart fogott körül. Az alárendeltebb szerepet betöltő földszint felett húzódtak a reprezentatív kiképzésű, magas boltozatokkal fedett emeleti termek. Ezek világítását, kdjeié történő megnyitását szolgálták a külső falat áttörő szegmensíves, kőkeresztes ablakok, nagyméretű, díszes erkélyek. Az utóbbiak közül a nyugati szárny nagyobb helyiségéhez tartozott az a hosszan elnyúló, oszlopok tartotta kis keresztboltozatok sorával fjedet* építmény, melyet több mint hét konzol tartott, s mely a kapu felett is áthúzódott. Az északkeleti sarok középud-