Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Arató Károly: Ingyen-vonat

ve lángoló kazlai- A trombitákból disznócsorda ömlik elégi­­kus porfelhővel. Hadonászik Ádám bácsi, átkozódva az el­vonuló háború után hajítja szétlőtt lábfejét, duzzadó anya­­mellü temetődomb ringatja szendergő halottait. Röppennek, libbennek ösvények, gyalogutak, hurkolódnak hetedhét-kóbor­lások cipőzsinórjai: sorsok masniba kötve - és áramló május­­elsejék lobogó színes-szalag-hajzattal és remegő orrcimpájú felbuzdulások a komor fejkendők körül, míg zakatol az ezer lóerős szerelvény, égzengésesen a Déli Pályaudvarra befut és kormosán megáll. A nénikék motyóikkal, cók-mókjaikkal kikecmeregnek a látomásból, megjegyzések üvegszilánkjain tipegnek a mozgó­lépcsők felé, hátuk mögött a történelmüket játszó fúvós­­zenekar. Ameddig rézfény-csillogással a „Metró”-csodában vég­képp alá nem merülnek, a hangszerekből pernye száll, döngölt arc és galambcsapat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom