Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Pomogáts Béla: A virágok hatalma - Juhász Ferenc verseskötete
s a vér. Mégis, ember vagyok. Több, mint a csillag, és több, mint a harmat. Csak engem emészt az emberi gond. s a szerelem. Ez ad nekem fájdalmat és hatalmat Az ember és a mindenség egymásra kérdez és egymásnak felel: a csillagok örök mozgásába és a földi vegetáció szakadatlan burjánzásába az emberi lény visz értelmet, de ennek a lénynek is szüntelenül érzékeink kell önmagában az anyag titkos folyamatait. Ezt a meggyőződést fejezi ki A mindenség szerelme című nagyobb filozófiai költemény, amely a mindenség szerelmét és az ember szerelmét hasonlítja össze, s miközben a világ és az ember lényegi egységét hirdeti, észreveszi a közöttük lévő különbséget. Az anyagi világ öntudatlanul létezik, folytonos keletkezését, pusztulását és újjászületését törvények szabályozzák, a mindenség dolgai szüntelenül hatnak egymásra és e hatások révén mind bonyolultabbá és változatosabbá válik a létezés. Juhász Ferenc költeménye „materialista mítosz!’, amely látomásos formában mutatja be az anyagi világ egész fejlődéstörténetét, a csillagködök kialakulásától a növényi vegetáció megjelenéséig, a teremtett állatok sokaságától az |emberi történelemig. Ennek a látomásos költőiséggel megrajzolt fejlődésnek a középpontjában a szerelem mindent magával sodró szenvedélye áll, amely a kozmikus és vegetatív lét körülményei között az egymást mozgásba hozó és a teremtés folyamatát előremozdító természeti erők kölcsönös hatásában rejlik, s amely végül két emberi személyiség tudatos és erkölcsi magaslatra emelt szövetségében valósul meg. A mindenség szerelme így válik csillagévek és évmilliárdok során olyan szellemi erővé, amely megalapozza, egyszersmind kifejezi az emberi méltóságot: az idő gerincének, a hüllők csókja csak tovább-áramlása fém-ősök énekének, a madarak szerelmes látomása, kígyók csavarodása, egymásba-harapása csak sejt. a virágszárban, amely az emberrel fog kiteljesedni, amelynek én vagyok virága, amelynek virága te vagy, Virágom, mert mi ott fakadtunk, kettős-ágú száron, az isten-szagú szer elem-mocsárban, a halálon és a halhatatlanságon. A mindenség szerelme - és ebben a gondolatban a köpet legtöbb verse osztozik - azt a meggyőződést fejezi ki, hogy az embernek kell értelmet vinnie az univerzum máskülönben értelmetlenül forgó és hullámzó világába: humanizálnia 7
