Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Bábel Ernő: Feljegyzés egy antropológiáról - Soproni Füzetek '82
Sopronnal: a Kölcsey ítélkezését beletörődéssel fogadó Berzsenyit vigasztalja a „csipkeszerű, finom gót boltozat”. Bizony ismét a tanulság: a városnak múltja is van, s jelene attól is fényesebb, ahogyan ezt a isizelilemi örökséget idézve őrzi. No és a Sopron környéki erdők! Ameddig élt, Bedht Rezsőnél senki sem ismerte jobban a fák lelkét. Amit ránkhagyott, az is elegendő lenne e csodás vülág megsejtetésére, s ha ennyi tanulsága maradna életének, már ez is sokat érő sietősen rontó-ártó jelenünkben. Tüskés Tibor - más egyéb mellett - immár Dunántúl-szak értő is, A nyugati kapu című könyve aizzá avatta. írásában ismét soproni maradandósággal találkozunk: a várépítővel, akit nagyon régen, borissza diákkorunkban ütődöttmek tartottunk sokan (akaratán ne essék csorba e régen meghaladott vélemény felidézésével som). Tüskés is és Megay ás ír Taródi István „mániájáról”, a vár kitartóan épülget, most már ez is elválaszthatatlan a várostól. Megay László szociológiai ízű írása Sopron kevésbé fényes arcát mutatja, rutinosan, enyhe szkepszissel, humorral. Jóízű írás ez is. Talán nem véletlenül került egy lapra Zentai László és Bősze Balázs egy-egy verse. Közös bennük a városhoz fűződő érzelem, amely Zentai esetében ellentmondásos: a hűség és mehetnék pólusai tartják a feszültséget. Bősze egysíkúbb, olykor frivol képei egyértelműen a hűséget takarják. Az antológia második egysége a kulturális életből meríti témáját, e rész egyenetlen. Máshova kívánkozott volna a 80 éves Illyés Gyula köszöntése, s lám ez az antológiák anakronizmusa, már Illyés sem él az őt köszöntő írások megjelenése idején. Szépek viszont Renner Kálmán érmei, munkásságát jó ráér zéssel méltatja Kerék Imre. Az antológia egyik legtömörebb egysége- a tragédiák a tömörségben fejezhetők ki- a fiatalon elhunyt Herbszt Zoltán emlékére íródott. A ifjú költő itt közölt nyolc verse bizonyítóka tehetségének, méltán siratja őt Jánosy István, Zentai László, Sarkady Sándor és a minden kezdő költő lépteit vigyázó Vörös László, Szeged képviseletében. Herbszt Zoltán emlékét Sopronnak is és Szegednek is őriznie kell. A Seregszemle - a kiadvány izgalmas olvasmánya - az ifjú tehetségek fölkarolására, bemutatására vállalkozott, dicséretesen. Tizennégy költő negyvenöt verssel szerepel e részben. ítélkezni ezért is nehéz felettük, de valószínűnek látszik, hogy néhányukkal később iis találkozhatunk még, országos szemléken. Jelenleg úgy tetszik, Rakovszky Zsuzsa aspirál erre, isok esélylyel. Egy levegővétellel bírja a szólamokat, jól fogja össze a szűkebb világot, belesűríti érzelmeit - egyszóval, szinte teljes fegyverzetben mutatkozik. Kerék Imre ugyancsak jól forgatja lehetőségeit és tehetségét: gondolatainak indítása gyors, merész átváltásokkal vesizi birtokba a valóságot, képei súlyosak, valóság-veretű ek és tiszták. Bősze Balázs és Büki Attila verseire a pillanat igézete súlyosodik, s nem lenne haszon nélküli, ha felomielhetővé válhatna a teher. Drescher J. Attila Körforgás és Fogság című versében azzal próbálkozik, ami a mesterek számára is nagy kihívás: a filozófiát költői énjére tömöríteni. Schneider Lipót, Szentkirályi Zsolt szárnyait edzi, biztató kitartással. Zentai László tehetséges, fegyelmezett, versvilága sóikat tisztult. Zsirai László viszont mintha a kelleténél is visszafogottabban szólalna meg. A prózások közül Ross Károly emelkedik ki. Az antológia Dokumentumok című egysége helytörténeti írásokat tartalmaz, ezek is izgalmas olvasmányok. A Szemle rovatban Drescher, Kerék és Zentai recenziói érdemelnek figyelmet. Az antológiát színvonalasnak, életképesnek tartjuk és üdvözöljük, mondván: egy nemzet irodalma annál gazdagabb, minél inkább képes befogadni az egyedit, melynek belső burkaiban ott lelhető a egészre irányuló értékrend. BÁBEL ERNŐ 71
