Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel
kitevő területen. A Pesty Frigyesnek küldött válaszok között az agárdi bíróé a nagyon gyengék közé tartozik, de a szántóföldek felsorolásánál Öreg Genes és Kis Gents szerepel. Mindkettő mellett ott a „hegyes” szó, azaz dombos környékkel van dolgunk. A számba jöhető terület ezzel alaposan leszűkült, hiszen egyetlen falu (Agárd) környékén kell csak tovább nyomoznunk. A végleges helybezkötéshez azonban a földnajzinév-gyűjtemény visz el bennünket. Először Harc határának keleti felén találkozunk vele Gencsi-dűlő néven. A síkvidéki szántóföldek a Sióagárd határában lévő azonos nevű dűlő szomszédsága miatt kapták ezt a nevet. Sióagárdon a következő alakban kerül elénk: 5z. Gencsi-nagy-főd, 60. Öreg- Gencs domboldal, 61. Öreg-Gencs-hegye, szőlővel beültetett domb. A két Mélyút között, So. Genes alja, sík rét, Sí. Kis-Gencs, szőlővel beültetett domboldal. A Sárvíz mellett terül el. Sióagárd térképén visszakeresve a jelzett helyeket kiderül, hogy egy ÉNy-DK felé elhúzódó településsel van dolgunk. Az így leolvasható következtetést régészetiig egyértelműen hitelesíteni tudjuk, mert egy korábbi terepbejárás során az Öreg-Gencs és Kis-Gencs dűlőkben egy 400 méter hosszú, 40-60 méter széles területen sikerült megtalálni egy középkori település felszíni nyomát.21 A begyűjtött cserepekből következően a falu a XVII. században pusztulhatott iel. A példákat szinte vég nélkül szaporíthatnánk, hiszen mintegy 120-150 azoknak a helyneveknek a száma, melyek elpusztult Árpád-kori, zömében pedig középkori helységekre utalnak, illetve azok kisebb-nagyobb mértékben torzult nevét őrizték meg számunkra. A fentiekhez kapcsolódva vizsgáltuk másik típusú forrásanyagunkat: a kéziratos térképeket. A Tolna megyei Levéltár térképanyagát, valamint T. Polonyi Nóta tanulmányát abból a szempontból vettük s^emügyre, hogy e térképek menynyiben és milyen pontossággal teszik lehetővé a középkori települések azonosítását.22 A kéziratos térképek - és természetesen az azonosításhoz felhasznált okleveles anyag -, segítségével a mai települések határában kimutatható középkori települések száma igen magas. T. Polonyi Nóra az általa készített összesítő térképen jóval több helységet volt képes feltüntetni, mint amennyit mi a Pestyféle Helynévtár segítségével kigyűjthettünk, s azokat a felhasznált méretarány mellett biztonsággal helyükre is tehette. Az adott objektum^ régészeti módszerrel történő visszakereséséhez, vagyis terepbejáráshoz nyújtott segítség azonban szinte esetenként változóan hol egyik, hol pedig másik forrásunknál kielégítőbb. Vannak térképek, amelyeken a név az egész, hosszan elnyúló dűlőre vonatkozik, s vannak olyanok is, melyeken alig vagy (egyáltalán nem találunk neveket. Ez azonban tagadhatatlanul a kisebb hányadra jellemző. Mindezek összegezéseként megállapítható, hogy önmagában egyik forrás sem használható eredményesen. Az oklevelekkel, térképekkel, Pesty Frigyes anyagával és a földrajzinév-gyűjtemény adataival egyszerre dolgozó kutatás viszont képes megeleveníteni a táj középkori múltját.23 Külön öröm, hogy Tolna megye az első az országban, ahol ezek együttesen a szakemberek Rendelkezésére állnak. 5 65
