Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Pomogáts Béla: A virágok hatalma - Juhász Ferenc verseskötete
POMOGÁTS BÉLA: A virágok hatalma Juhász Ferenc verseskötete Juhász Ferenc nyolcadik verseskönyve, A virágok hatalma ma már könyvészeti ritkaság, 1955-ben mindössze ötszáz számozott példányban került az olvasók elé. Meglepetést, bizonyos értelemben zavart okozott, a tudós kritikusok is alig tudtak vele kezdeni valamit. Egészen más hangot ütött meg, egészen más nyelvet beszélt, mint a korabeli magyar költészet. Idegennek tetszett a versekben testet öltő szemlélet, a sorok mögött ható élmény és felismerés, más volt a költői beszéd és más a szavak zenéje, mint amihez az ötvenes évek közepének hazai versolvasó közönsége hozzászokott. Kevesen döbbentek rá, hogy valami egészen ritka tünemény jött létre a szemük láttára: a költészet és a nyelv forradalma, amely egyszeriben megszüntette a versolvasás kialakult szabályait, s merőben új művészi világképet, nyelvi rendszert és esztétikai ideált hozott létre. Mint minden költői forradalomnak, Juhász Ferenc lírai és nyelvi forradalmának is kezdetben bizonyos ellenállást kellett leküzdenie: A virágok hatalmá-nak költői értékeit valójában csak évtizedes késéssel mutatta ki és vette birtokába a kritikai irodalom, elsősorban Bori Imre és Bodnár György összefoglaló tanulmányaival. Fel kell tenni a kérdést, mik voltak ennek a költői forradalomnak a szemléleti és gondolati forrásai? Először, azt hiszem, az ötvenes évek társadalmi tapasztalatát kell említenünk, amely drámai módon mutatta meg a politikai élet nyelvezete és a valóság között feszülő ellentmondásokat. Juhász Ferenc az elsők között ismerte fel a politikai vezetés mulasztásait és bűneit, s vetett számot ezeknek történelmi, valamint morális következményeivel. Őszintén ragaszkodott a szocializmus eredeti célkitűzéseihez, éppen ezért elutasította a személyi kultusz korának önkényes politikai gyakorlatát. A költői szemléletében bekövetkezett átalakulásnak azonban nemcsak történelmi és politikai oka volt, Juhász költészetében a modern természettudományos világkép elsajátítása is lén ve gyes változásokat hozott. Felismerte, hogy a huszadik század közepének természettudományos gondolkodása következtében teljes mértékben át kell alakítani a költészet hagyományos képét az embert övező természetről, a világmindenségről és magának az embernek a természetben, a mindenségben elfoglalt helyzetéről. Ezt az új világképet akarta birtokába venni, tudományos művekkel vette körül magát, csillagászati, földtani, biológiai és orvosi szakkönyveket, mappákat tanulmányozott. Mindez 5
