Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Takács Lajos: Határsértés, zálogolás a Dunántúlon a XVIII. században

alatt Iharost Tóth Pál uram és másik Tóth Gyula el mentek magok s. v. Sörtvésseiért. Valamely formán ell lopták, kiket Nagy-Martonyi Uraságh Emberei utón érvén, megh írt Iharosi Lakost megh fogták s kötözve Csurgóra a’ tömlöczben vitték. Kik egy néhány hét múlva a tömlöcZöt éjjel meg ásták, úgy szöktek el. . S végűi még azt is hozzáfűzte: „annak utánna a Sörtéseket miképpen váltották ki? - nem tudhattya .. ,56

Ha viszont az állatokat titokban nem hozhatták vissza erőszakkal is kísérletet tettek. Előlfordult, hogy az elhajtott állatokat, az erősítést kapott pásztorok azon melegében még visszaszerezték. A Marcaliban 1749. augusztus 9-én tartott határperben is ilyen esetről adott számot az egyik tanú, a szentpáli Bulya Miklós: az történt ugyanis, hogy a „Marczali Uraság Emberei Sz■ Páliak Pásztorát - nyájával együtt - a contraversia Plágán — azaz olyan területen, amelyre mindkét szomszéd a birtokjogát fenntartotta - való legeltetésért megh verték a’ Marhátokat el akarták hajtani.. Ezt már meg is kezdték, „de úttal érték Sz. Páliak. - akik a falubeliekkel jelentősen megszaporodtak - és így hatalmasul vissza vették . .. ”57

De nemcsak útközben lepték meg a hajtókát, hanem előfordult, hogy idegen faluból, épület alól is kiszabadították. 1728. április 21-én kelt ez a jegyzőkönyv Vasváron, amelyet a megyei bizottság készített és amelyből értesülhetünk, hogy némely újlaki gazda tilosba tévedt sertéseit a szomszédok behajtották és a tulajdonosok közül az egyik, Tőke Sándor lármát csapott: „eö verte félre a harangot falujokban, kiáltván: fejemben, jószágomban, mennyünk utánnuk és vegyük el előlük a marhákat...” Az újlakiak a marhák után eredtek, amelyekről kiderült, hogy „Praepost Uram Curiájában vannak bé hajtva.” Tőke Sándor sürgette, hogy „mennyének rajta az házon és hajtcsák ell a’ marhákat, a’ mint ell is hajtották .. d’58

De hasonlóképpen bezárt házból szabadították ki Alsó-Oloszkóban a bezárt disznókat. „ij^z-ik Esztendőben Szent Márton nap tájban”, amelyről az 1753. február 2-i alsó-oszkói kihallgatáson a 75 éves Sipos István számolt be. E szerint „Festetics Kristóf Consiliarius Ur Emberei által bé hajtott marhákért Káptalan Oloszkai Lakosok, nevezett szerint: Molnár Pál, Csorba István, Szekeres János fia, Takács János, Németh István, Horváth György és mások is sokan (-.kiknek nevezetérül, mivel annyira nem vizsgálta:) nem emlékezik, Ódor Istvánnak Alsó-Oloszkóban lévő házára ki fejszével, ki Doronggal, ki pedigh Csákánnyal menvén, elsőben a’ kert kapuját és ajtaját be törték, azután az Lánczot mellyen azon Istálló ajtó (-.melyben az bé hajtott s. v. Sörtvések voltak.:) rajta lévő lakattal bé volt zárva, fejszével keményen vagdalták: el nem vághatván, az ajtót ugyan csak bé hasogatták és abban lévő Sörtvélyes Marhákat ell bocsátották és el hajtották .. d’59

Vagy ha nem tudták saját jószágukat visszaszerezni, igyekeztek azok árának megfelelő számban ők is zálogot venni, hogy érte állataikat kicserélhessék, vagy ha nemi, úgy legalább arra törekedtek, hogy hasonló zsákmányra tegyenek ők is szert. így előfordult, hogy a torolásban a szomszédok egymásra licitáltak. Ez történt 1734-ben Ederics és Szent Pétprfölde közti vitában is. Mint értesülhetünk, „előbb hajtották be Edericsiek Sz. Péterföldieknek száz eöt darabbal állő s. v. Sörtvélesseit - ti. a vitás erdőről - és azokbul kettőt megh is ettek. Viszont eök is - értesülhetünk a folytatásról - azon okbul 36. darabot Edericsi marhabul

53