Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Tornay József: Versek
TORNAY JÓZSEF: DEBUSSY: CLAIR DE LL/NE Az a hegedű meg a zongorái Visszaadta nekem az elnémult, arany farktollú nyarat. A vonóról a búrt is foszlányokra tépve szállt föl a Clair de lune nő-arca. Miért nem figyeltem eddig is ennek a hegedűnek meg Zongorának a holdfényére? Tudom, már sose gyógyulok meg, de legalább fölismerem az erdőket és tavakat: a tájat, ami már csak ebben a hold-arcban sugárzik. Míg ez a hegedű meg a zongora itt beszél, mi választja el a szívemet a szívedtől? Hosszú, hosszú ez a hegedű-nyár, hosszú, hosszú a sírás a fiatal hegedűs egész testében. A hold-remegtette, idő-áztatta dallamon egy tekintet közeledik felém. Milyen régen nem sütött, milyen régen nem nyílt rám a nyár repce-szempillája! Hegedű, hegedű, itt ülök és frissen-bimbózó vadribizke-bokrok nőnek ki talpamból. Az a tekintet még közelebb ér, a hegedű meg a zongora ünnepe egyre jobban kinyílik. Zuhanok bele azokba a szemekbe! A világ összes hegedűi se ránthatnak mélyebbre a te szakadékos szívednél.
