Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Lukács László: Az ozorai diadal a mezőföldi néphagyományban
Mezőkomáromban 1978-ban Megyeri János mondta el a családi hagyományban megőrzött történetet: „Az ozorai győzelemben, aholfegyverletételre kényszerítette a maroknyi magyar sereg a Roth generális seregét, részt vett dédnagyapám, Megyeri János is. Nem honvéd volt, hanem nemzetőr. Fegyvere, egy hosszú nyelű lándzsa egészen a második világháborúig meg volt a szőlőben levő présházban. Front alatt leégett a nádtetős présházunk, és akkor kallódott el. Valószínű, hogy a leomló kémény téglái temették maguk alá. Nagyapám gyakran emlegette PerczelMóric huszárainak merész cselét: a maroknyi lovasság többször körbelovagolta az erdőt, ahol Rothék táboroztak, azt a látszatot keltve, hogy sokan vannak Ozora meg Tolna megye népe is felvonult a közeli dombokon kaszával, ásóval. A megrettent horvátokfeltétel nélkül letették a fegyvert. Mondták is, amikor már mint hadifoglyokat kísérték őket a nemzetőrök, hogy ha tudták volna, hogy csak ennyien vannak a magyarok nem rakták volna gúlába a puskákat. ” Egy Csákváron gyűjtött történet szerint a huszárok cselét az erdőbe menekült gyerekek és asszonyok zajcsapása is segítette: „Ozorán 20-25 huszár ugrasztottá meg az osztrák sereget: Az asszonyok a gyerekekkel rossz fazekakkal az erdőbe vonultak, óriási nagy zajt csaptak Az asszonyok meg a gyerekek ütötték a sok rosszfazekat. A húsz huszár meg körbe vágtázott az erdő szélén. Azt gondolták hogy ezek az előőrsök és a nagy csapat bent van az erdőben. így eltérítették őket. ” Az ellenség hasonló módon való megtévesztésének mondaeleme korábbi csatákhoz is kapcsolódott. Budai Ézsaiás Magyarország Históriájában (Debrecen, 1812) a franciák 1809-es győri ostromához kapcsolta: „Győrbenn, a’Frantziák kemény ostroma alatt, Oberster Péchi Mihály Úr volta’ Commendáns, a’ki az Ellenséget, tsekély számú népével, úgy megjátszódtatta, hogy az, midönn a ' városba bément, és az oltalmazok kevés voltát látta, magát megszégyenlette. Fortéllyá az Oberster Úrnak a ’ vált, hogy kevés számú ágyúit, a ’ várnak hol egyik hol másik részére vitette, és úgy lövöldözi etett az Ellenségre; mely is, abból azt hozta ki, hogy a ’ vár elég ember által, és elég ágyúval óltalmazódik: noha a ’ dolog ellenkezőképpen volt. ” Ugyanígy az ellenség zajjal való félrevezetésének, elűzésének motívuma a történeti néphagyomány más területein is feltűnik. A mohácsi busójárás és a hajdúszoboszlói szilveszteri felvonulás értelmezésénél a török elleni harchoz kapcsolódik. Az igari néphagyomány Ozoránál nem csupán egyszerű fegyverletételről, hanem nagy csatáról tud: „Nagy harcvolt ott, úgy, hogy egészen összekeveredtek ezek a seregek. A falunkban laknak ezek a Tóthok, ezeknek az öregapjukat a horv átok elhozták harcolni, ugyanis ez az öreg, akkor még fiatal ember, lent dolgozott a Délvidéken. Felöltöztették horvát ruhába. Hanem amikor összekeveredtek az emberek a harc közben, ez a Tóth átugrott a magyarokhoz, s megmonta nekik, hogy ő kicsoda, ne bántsák. A magyarok nagyon örültek neki, s együtt vágták a horvátokat. ” Perczel Mórnak, a szűkebb hazáját védő földbirtokos honvéd főtisztnek a valósággal egyezően jelentős szerep jut a Tolna megyei negyvennyolcas hagyományokban. A Szakályban lejegyzett történet szerint ő is furfanggal kényszerítette fegyverletételre a horvátokat: „Nemeskéri Kiss Pál miszlai birtokos volt, s mivel a horvátokvicekirálya is volt, hát segítette a horvátokat. Mikor a horvátokjöttek, a mieinknek nem is voltfegyverük Avezér Perczel Móricvolt, ki görbéi születésű. A magyaroknak puskájuk nem volt, hát csakforgatták a kaszát a horvátok előtt. Ez volt a parancs, megállni a forgatásban nem volt szabad. A horvátok erre megijedtek s béketárgyalásokba kezdtek. Látod mennyi a fegyver - mondta Perczel a horvátok vezérének, aki eleinte rá sem akart hallgatni. Közben Miszlára bementek a horvátok kollektálni, bementek élelemért. Ezeknél a katonáknál a Nemeskéri Kiss Pál zsákjai voltak Mikor ezt meglátták a népek, megrohanták őket, elvették a puskáikat. Ezt megtudták a horvátok Ki akarták szabadítani az élelemszerzőket. De a népek a hídról a horv átoktól elszedett puskákkal visszalőttek Mindez a tárgyalás közben volt. Nem üres kézzel vannak ám a mieink - mondta Perczel a horvát vezérnek s ekkor eldördültek megint a puskák Látod, nem üres kézzel vannak - mondta Perczel, s erre a horvátok megijedtek. Hát így lettek a horvátok lefegyverezve Ozorán alul Miszla és Pincehely' között”. A történethez egy valódi mondaelem is kapcsolódott. Szakályban úgy tartják, hogy a rekviráló egységet lefegyverző miszlaiak megbüntetésére a horvát vezér öt ágyút akart odarendelni, hogy „azok lövessék agyon Miszlát. ” Ahamuvá lövetéstől Nemeskéri Kiss Pál mentette meg a falut, aki elhitette a horvátokkal, hogy a lövöldözők 11
