Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Vadas Ferenc: Rácegres - Simontornya - Ozora - gondolatok egy irodalmi emlékkiállításról
megőrizte gótikus formáit; Habsburg Miksa hadainak 1491. évi ostroma után a nyugati homlokzat reneszánsz értékekkel gazdagodott, a hódoltság utáni XVIII. századi átépítésben pedig a déli oldal öltözött divatos barokk ruhába. A négyzet alakú, emeletes téglaépület impozáns termei, szegmentíves, kőkeresztes ablakai, nyitott és zárt, díszes erkélyei a többszöri átépítés ellenére még a mai állapotukban is lenyűgözőek. A kastélyok magas vaskerítései, a várkastélyok vastag külső falai és kerek saroktornyai a belül lévőket izolálták, szinte jelképesen is elválasztották attól a világtól, a puszták népétől, amely gazdagságukat termelte. A puszták világát, a feudális Magyarország nagybirtokrendszerét hitelesen bemutatni igazából csak e két póluson együtt lehet. Jó, hogy Ozorán erre is nyílik alkalom, hiszen a várkastély közelében fekvő Esterházy-pusztán szinte minden megtalálható, ami a dunántúli pusztára jellemző: van kastély, vannak cselédházak, műemlék jellegű istállók, nem hiányzik a park sem. A várkastély és a puszta együttese így szinte kínálja, hogy illyési rendezőelv szerint kerüljenek bemutatásra. A kastély reprezentatív kiképzésű, mai szemmel szokatlanul magas boltozatokkal fedett emeleti termeinek berendezési tárgyai a múltat idézhetnék, a barokk részbe odaillő bútorok, használati tárgyak, kastélyokból származó festmények kerülhetnének, egy szinttel feljebb pedig néprajzi tárgyak, csont és fafaragások, díszitőeszközök, gazdagon díszített szerszámok és diadalkapuvá faragott jármok, jelezvén, hogy a puszták népe a művészetben is jelentős értékeket hozott létre. Ebbe a környezetbe nemcsak jelképesen, hanem gondolatilag is szervesen illeszkedik majd az életmű, bemutatva annak az írónak életútját, aki csodálatos művészettel, a tények gazdag feltárásával, hitelesen ábrázolta azt a világot, ahol nem kevesebb mint az ország lakosságának egyharmada nyomorban és erkölcsi kilátástalanságban élt. A múzeumi kiállítások rendezői azon törekvéseinek, hogy az osztályok, néprétegek életében bekövetkezett változásokat ábrázolják, a múzeumi keretek korlátokat is szabnak; a tárgyak inkább csak jeleznek, mint folyamatokat ábrázolnak. Az utóbbiakra, a jelenségek mögötti okok feltárására hivatóttabb és alkalmasabb a történelem, az irodalom meg a film is, de azért azt a világért sem mondanánk, hogy a kiállításokon nincs szükség a változások érzékeltetésére, a kibékíthetetlenek közti ellentmondások jelzésére, csupán azt tartjuk, hogy a főúri kastélyok pompáját nemcsak összeeszkábált cselédbútorokkal, hanem a pásztorművészet páratlan szépségű darabjaival, szépen díszített használati tárgyakkal és művészien megmunkált szerszámokkal is ellentételezni lehet. Ez a fajta szemlélet mindkét póluson értékekkel számol, s attól sem fél, hogy az egyik oldalon több a fény, a csillogás, hiszen a másikon is rend van, törvényszerűség uralkodik és költészet, amelynek varázsa éppenúgy a lélek mélyére hat, mint egy alabástrom szoboré vagy jól megfestett képé. A hét dombra épült Ozorán a cselédlakás is természetes környezetben, a kis kastély, a műemlék jellegű istállók közelében mutatható be. A puszta általános képének meghagyása, a lakóházak külsejének visszaállítása után a Czabuk Pálok, Gyimótiak és a Szerentsések világának bemutatására elég egyetlen közös konyhás épületrész, ahol az összetákolt, jobb esetben másoktól vásárolt bútorok és egyéb használati tárgyak, a kastélylakók pompájának nyomorúságos ellenpólusaként, utalhatnának arra a világra, amelyben egykor százezrek tengették életüket a nemzet egy mélyebb televényében. A várkastély és puszta együttes bemutatásának illyési rendezőelvét magas hivatalok már jóváhagyták, pecsétjükkel ellátták. Nyitva maradt viszont egy kérdés: mi és mennyi kerüljön az életműből, annak tárgyiasult emlékeiből a szülőföldre? A kérdés megválaszolása a család legbensőbb ügye. A hagyatékot féltve őrző és rendező özvegy és a muzeológia berkeiben élő leánya is ismeri elképzeléseinket, a helyszínen is jártak. Nagy örömünkre szolgál, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy még az ozorai vár építkezéseinek befejezése előtt, Simontomyán Illyés Gyula emlékkiállítást rendezzünk. Jóváhagyó egyetértésükkel együtt a kiállításhoz tárgyi és dokumentációs anyagot is adtak. Simontomya Illyés gyermekkorában egy-két utcájában már inkább város, mint falu. Nevezetesebb épületei a bőrgyár, a finánclaktanya, a templom és a község nevét adó Árpádkori vár, melyet Salamonfia Simon alországbíró építtetett Kun László uralkodása idején. Később a Lack-6